RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA
Róma romban
TUSCANIA a nevében viseli az etruszk alapítókét. Toscanellára változtatta a Középkor, századunk elején
visszabújt ősi formájába. Emeli az odavaló benzinkutak méltóságát.
Magyarul talán Oltárkőre keresztelte volna a nép. Mert San Pietro, a székesegyház s mellette a romos
püspökpalota, homlokát egy tornyos, kihalt erődudvarnak fordítva úgy függ szentélyével a sziklaperemen,
mint egy oltárkőn. A csöndnél csak a hőség iszonyúbb. Hogyan került ide ez a toszkán csoda a tizenkettedik
századból? Méltó lenne akár Pisa vagy Lucca piacára. Maga a városka áthúzódott a szomszéd gerincre. S a
templom immár olyan, mintha szűz szikIán fakadt volna, ember nem látta kövi virág, magának adta a
természet s maga rombolja szét.
Az ablakrózsa bal felén, tekerődző, páros indázatba fonva az Erények éremszerű jelképei, tetejükön a
misztikus Bárány. Jobb felén e jelképes mennyei birodalom ellenpárja, a Pokol. Indák nőnek ki egy
kígyófonatos, háromarcú sátánfejből, a kacsok gyűrűjében a Bűnök jelképei, tetejükön hármas ördögarc, egy
második. Koronás mind a kettő, a gonoszság fejedelmei. Türelem, még nem fogytunk ki az alvilági hadakból.
Emberfők és bestiák vigyorognak a törpeárkádos karzaton, mintha förgeteges lovasrohamra zárkózott volna
fel egy pogány horda e poklot idéző hőségben.
A borzasztó birodalom királya
a jégben állt, kiütve fele mellet.
S több volnék én egy óriáshoz állva,
mint egy óriás volna karja mellett.
Számítsd ki hát, hogy ilyen taghoz illjen,
testének lenni mekkorának kellett!
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Ó, mily csodás volt, hogy előmbe tűne,
s megláttam három arcot, a fején;
egyik elől volt, vérvörös a színe.
A másik kettő válla tetején
nőtt ezzel össze, felezvén a vállat;
s egymással hátul, a taraj helyén.
S a jobb arc fehér s sárga között állott,
s a bal, mint amily népek kóborolják
a földet, hol a Nílus völgynek árad.
Időtlen a Hely Szelleme. Egy ókori fellegvár halott templomudvarán, Latium félreeső zugában jöttem rá,
hogy a Színjáték gyökereit etruszk sírok táplálják, etruszk volt Dante toszkán képzelete, alvilág-béklyózta
rettegésükből vergődött fel a keresztény költő a drágakövekkel ékes, mennyei Jeruzsálembe. Csupa titkos
és makacs helybeli összefüggés! Tuscania koronás háromarcú sátánja a rózsaablak jobb felén és
hasonmása, Lucifer a Színjáték harmincnegyedik énekében, a szintén toszkán Michelangelo ördögfülű,
szörnyű révésze az Utolsó Ítélet kárhozottjai között és Charu, a horgasorrú, kígyófürtű, kalapácsos démon
innen nem messze, egy tarquiniai sírban ugyanannak a Rémnek sorozatos alakváltásai. Dante a pokoljárást
időtlen időktől örökölte, a szülőföld betemetett s akkor még ismeretlen sírkamrái sugalmazták az új sarjnak.
Éppen e lidércnyomástól szabadította meg Vergilius, a latin költő s a Teológia nemes hölgye. Nem a
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 74 -