RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA
Két fiúgyermekünk született. Anyjuk nevét viselték, nevelésükről rokonom gondoskodott, egy bencés
főapát. Monacóba járatta őket, francia papokhoz, még hírbe is keveredett miattam a szentéletű férfi. S a
fiúkat alaposan megtaníthatták nyelvükre a papok, mert kalandos életű, híres párizsi költő lett a
nagyobbikból. Atlétikus alakja szláv őseire ütött vissza, anyjától örökölte harsány exhibicionizmusát is.
Mondtam, hogy melodrámái hősnőnek termett a lány.
... Hol is kezdtem a mesébe?... Tor di Quinto ... lovas-iskola . .. kártyacsaták az úri klubban .. . koncertek
egy műteremben... őszi vadászatok a falkával.. . Aztán fölfedeztem a lengyel lányt, sétálni vitték a Sacré
Coeurből...
Én lettem volna Guillaume Apollinaire apja.
GUGLIELMO-ALBERTO Dulcigni. Így szól az első római bejegyzés; 1880 augusztus 31. a dátum.
Ismeretlen az apa, nem hajlandó elárulni kilétét az édesanya, csak a bejelentő bábaasszony került az
anyakönyvi hivatal aktájába. Róma ábécé rendben adott neveket fattyúknak és lelenceknek; akkor éppen a
D. lehetett soron. Pár hét múlva, szeptember 29.-én előlép a keresztelőre Angelica de Kostrowitzky, az anya.
Tovább is N. N. az apa, non noto, ismeretlen. Eltelik egy jó hónap, Angelica november 3.-án megjelenik az
anyakönyvi hivatalban és elismeri, hogy a korábban bejegyzett Dulcigni az ő gyermeke, teljes nevén
Guglielmo, Alberto, Wladimiro, Alessandro, Apollinare de Kostrowitzky. Később áttelepülvén Monacóba, a
játékkaszinó díszes pávalepkéi körül legyeskedő, nosztalgikus lelkű orosz mágnások kedvéért Angelicát
Olgára változtatta. A nemesi kötőszócska megmaradt a helyén. Pávalepke volt maga is, udvarlóit
nagybácsikká minősítette át két fia előtt. A nagyobbik legényke csak azzal törődött, hogy van-e bányászható
könyvtáruk a különböző nemzetiségű bácsikáknak?
Mint Petrovics Sándor, ő is anyakönyvezett nevén közölte első verseit. Aztán zengzetes védőszentjei
közül kiválasztotta magának a vértanú ravennai püspököt, így lett Guglielmo-Alberto Dulcigniból végül
Guillaume Apollinaire. Róma meddő város, sohase termett határában országos nagyságú olasz költő,
művész, muzsikus. De ismeretlen olasz apától és egy fél-lengyel, fél-olasz lánytól onnan származott, római
szerelem gyermeke volt a könyvfaló fiú, akit paptanárai egy nemzetközi játékbarlang árnyékában más
anyanyelvre nevelvén, akaratlanul besegítettek Franciaország költővezérei közé. A többszörösen ironikus
helyzet még Stendhalnál is nagyobb misztifikátorrá tette; szenvedélyes játékkal bujocskázott saját személye
körül. A játék egyszer szinte a vesztét okozta.
1911-ben eltűnt a Louvreból a Mona Lisa kép. Szénsavas fürdő minden botrány a párizsiaknak, főleg a
rendőrök rovására szeretnek mulatni. A francia rendőrség viszont gyűlöli, ha kiröhögik s dühében oda üt,
ahová ér, hogy elnémuljon a kacagás. Hol a tolvaj, hol a gyilkos? — itt a tolvaj, itt a gyilkos! órák, napok alatt
előáll az állítólagos tettessel. Nagy volt a röhögés ezúttal is, valaki fényes nappal csak úgy kisétál a
Louvreból a világ leghíresebb képével! Gyorsan kellett cselekedni a sajtó csámcsogása ellen.
Misztifikációi miatt Apollinairere terelődött a gyanú. Őrizetbe vették, elszedték a nyakkendőjét, cellába
dugták, ahol egy gyilkos volt egyik lakóelődje, megbilincselve vezették a vallató elé. Sorban kiderült minden:
apja ismeretlen, valódi neve kimondhatatlan, papírjai nincsenek rendben, porladó malac írókat ás ki egy
kiadónak a Nemzeti Könyvtárból, hazátlan. Ki más lophatta volna el a Mona Lisát, ki más akart volna ártani a
dicső nemzetnek? „Monsieur Apollinaire, vous êtes une canaille!" vágta hozzá a rendőrtiszt. Maga szemét!
Tegnap még fiatal festők bandavezére, francia költő-fejedelem, a Balpart hercege volt. Ma: mocsok idegen.
Zabi- gyerek. Bizonyíték hiányában négy nap múlva vonakodva kiengedték. De az a szó, canaille a római fiú
elevenéig hatolt. Kitört a világháború. Mocsok jöttmentnek nem kellett a patyolat trikolor alá sorakoznia.
Guillaume Apollinaire pár hónappal a mozgósítás után mégis önként beállt. Nem volt múló fellobbanás.
Megmaradtak akkori levelei s a leveleket fűszerező tréfás versek: ízlett neki a katonaélet. Gyorsabb
előléptetésért a fronton áthelyeztette magát ütegétől a gyalogsághoz. Erdei lőállásból a lövészárokba, egy
arasszal közelebb a halálhoz. S szívesen feszített egyenruhában a fölvevő lencsék előtt.
Félig olasz volt, minden formájában szerette a tűzijátékot. S látott-e valaha valaki cifrábbat annál, amely
Flandriától Volhíniáig bokrosan sziporkázott és csattogott az égen? Mozoghatott benne a nagyapai vér s a
homályosan sejthető tiszti apáé, imponálni akart új szerelmének is. Mivel a nő egy Coligny lány volt, mi
mással, mint történelmi drámákat idéző, hősi gesztussal? (Hatott is, a kaszárnyáig futott utána.) De
legjobban az a gyalázkodó kifakadás ösztökélhette, a becsmérlő szó, amit büntetlenül vágott hozzá a
felbőszült hatóság. Le kellett mosni. A trikolor alatt. Tartozni kellett valahová. Egy lobogó alá, francia
bakákhoz.
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 135 -