RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA
Kihívón viselkedtek, fölöslegesen ingerelték az amúgyis ingerült népet, a fenyegető zavargás elfojtására
aztán mészároltatni kezdtek. Megtette Pilátus is.
Persze a feladat sem volt könnyű. Barlangokban bujkáló terroristák, pusztai bandavezérek, fanatikus
ellenállók, megszállott népszabadítók, vértanú vágytól részegen a legendás prófétákat szólították oldalukra,
láthatatlan fegyvertársnak. Rólam, rólam beszél a jövendölés, jövök Mózes varázsvesszejével, Josué
fegyverével, hogy visszavegyem Dávid örökségét! Mit tehetett a megriadt helytartó? Életével felelt a
közbékéért, amelyet császárura rábízott. Nemcsak kés volt a tébolyultaknál, dölyfös istenzsarnokuk
küldöttjének is vallották magukat, elhitették a néppel, hogy szövetségesük az ég. Cselekedni kellett,
könyörtelenül. Vértanúságot akarnak? Legyen az akaratuk szerint. Mindegy, mi a nevük a három
leggyakoribb közül: Jézus, Júdás vagy Barabbás. Nyilvános megkorbácsolásuk után egy százados vállukra
tetette a feszület keresztgerendáját, hogy felségsértő bűnük alatt jelképesen is roskadozva, maguk vigyék a
vesztőhelyig.
HÁROM Róma-párti, zsidó vonatkozású forrás maradt fenn a császárság első századából. Egyik a
diaszpóra hangja Jeruzsálem romlása előtt: Philo, alexandriai bölcselőé. Városában a császár megbízottai
védték pogromtól, rombolástól a lakosság egynegyedét; neki is, hittestvéreinek is volt okuk a kitartó
államhűségre. Pedig e hűséget Caligula ugyancsak próbára tette. Kihallgatásán a fiatal császárnál (istennél,
— javította volna ki emez), a szelíd nagy ember hamar rájött, hogy őrülttel van dolga. Szerencsére saját
testőrei nemsokára megszabadították a birodalmat a holdkóros vérfertőzőtől.
Judea behódolt hangja a másik. Josephus Flavius, a Nagy Háború egyik vezére fogságba esvén, átpártolt
a fölkelőktől Rómához. Nem lehetett nehéz a csere, mert a hellenizált műveltségű, kollaboráns papi rétegből
származott. De népével érzett az árulás után is, megmaradt hithű, büszke zsidónak, gyalázkodó történelmi
írásai egyúttal mentő szándékú védőiratok. Azért szidalmazza a végsőkig ellenálló hősöket, hogy
meggyőzze s nagylelkűségre bírja a felbőszült világhatalmat. Csillapodjék a győztes Róma! — csupán egy
maroknyi terrorista kisebbség, „latrok", „banditák" uszítására lázadt föl balgán a máskülönben békés
természetű, jámbor, államhű nép. Latrokon, banditákon zeloták értendők, hazafiak. Hogy micsoda vértanú
hősiességre voltak képesek asszonyostul, gyerekestül, tanúsítja a végső ellenállás nemrégen kiásott
sziklafészke a Holt-tenger fölött, Masada.
A négy evangélium a harmadik forrás. Csak háttere zsidó, a Szentföld; négy görögnyelvű keresztény
gyülekezetben keletkezett és összeforrt Újszövetséggé. Mind a négy menti Rómát, Jézus haláláért főleg a
zsidók felelősek, János, időrendben az utolsó evangelista egyenesen az ártatlanság tanújának teszi meg az
ítéletmondó judeai prefektust.
Mi történt?
Sokan foglalkoztak a perrel; a mai vallástörténet radikális szárnya Jeruzsálem pusztulásától visszafelé
nyomoz. A mentő szándék föltehetőleg Márktól ered. Evangéliuma, a legősibb a négyből 70 körül íródott,
Rómában. Oda billent át a fiatal egyház egyik súlypontja, mert a jeruzsálemi ősmag szétszóródott a
katasztrofális háborúban. Ezáltal megsemmisült a vágy is, hogy hagyományos szentföldi messiáshittel
kitartsanak a Templom árnyékában, tovább áldozzanak oltárán a repesve várt Második Eljövetelig.
Jeruzsálem romjain a történelem Pál vitatott térítő módszerét igazolta holta után, borzasztó kegyetlenül: a
pogányoknál gyűjtsetek híveket, köztük legyetek lélekhalászok. Márkra, a római evangélistára új
környezetében már újfajta feladat hárult, apologetikus. (Hogy Rómában élt, arról Péter első levele tudósít.)
Tisztáznia kellett gyülekezetüket a zsidó nacionalizmus gyanúja alól, veszedelmesen közel az arénához,
amelyben vadállatok szép számmal zsidó hadifoglyokat is széttéptek. S ahol pár év előtt Nero keresztény
alattvalói már alaposan belekóstoltak a vértanúságba.
Ellenséges volt körülöttük a légkör a kimerítő hadjárat után. Vespasianus diadalmenete 71-ben, a
dinasztiaalapítás lélektani előjátékaként jól a rómaiak orra alá törölte, hogy a család — ő, meg idősebbik fia
— milyen veszedelemből szabadította ki a birodalmat sebezhető sarkán, Egyiptom és Kisázsia között,
hátukban az örökké nyugtalanító perzsákkal. Ahogy Josephus Flavius védőiratában a zsidó nép zömének
nincs köze az ámokfutó, gonosz „banditákéhoz, akik fölidézték a reménytelen háborút Róma ellen, úgy Márk
védőiratában a keresztény gyülekezeteknek sincs sem vallási, sem politikai közük a lázadó zsidósághoz,
hiszen két római tanúskodott Mesterük ártatlanságáról: a ranglétra tetején Pilátus, az Antonia erődben, alsó
fokán a százados, a kereszt lábánál. Márk nyomában maradt a többi evangelista is, még jobban kimunkálva
elkülönítő, apologetikus igyekezetét. Nő a zsidók felelőssége, javul Pilátus szerepe, feltűnik mentő szavaival
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 100 -