RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA
nem, soha! a bástyás zátonysziget sohasem fog elmerülni a mohamedán tengerben, Nyugat pajzsa Isten
különleges oltalma alatt áll, a kereszténység védelmére, akármilyen szemét népség ármánykodik is több,
mint ezer éves falai mögött. Ismerős ez a ráolvasó bűvige, nem véd meg semmitől, a Kárpátokat sem védte
meg, pedig magasabb bástya volt a bizáncinál.
Ezekben az utolsó években Gemistosz Plethon, egy szabadgondolkozó szerzetes új vallásról álmodozott
Spárta fölött, Mistrában. Lemorzsolt, halódó birodalmuk egyik haIálra ítélt kormányzósági székhelyén, egy
tengődő kolostorban, tudatlan, babonás, acsarkodó rendtársai között megtette magát Platón főpapjának.
Félistene műveiből világmentő tanítást szűrt ki a választottak számára, persze csak nekik, az elitnek.
Evangéliumában összebékültek az Olümposz megtisztult égi lakói a kereszténységgel s az Izlámmal. Hogy
melyik kereszténységgel, a nyugatival-e vagy a keletivel, nem derült ki a sűrű gyertya- s tömjénfüstben.
Ha támadták is az ortodox hit éber kopói, mert tűzre való pogánykodás, amit ír, nőttön nőtt a tekintélye,
tisztelte a császári udvar, hódolva emlegették Itáliában. Zarándokhely lett Mistra, pár évig lábánál ült
Bessarion, egy másik, fiatalabb szerzetes. Trapezuntban született a kiváló tanítvány, Bizánc egyik bekerített
végvárában, a Fekete-tengernél. Platón agg főpapja megszerette s a császár figyelmébe ajánlotta a vonzó,
nagyeszű fiatal férfit. Később elkísérték urukat Itáliába, a békítő ferrarai-firenzei zsinatra.
Az volt a cél, hogy nyugati segítség fejében higgadt szóval és kölcsönös engedményekkel
összeforrasszák a századok óta kettészakadt s kölcsönös átok alatt tartott egyházat. Csakhogy mind a két
fél a másiktól várt egyoldalú behódolást. Győzni ültek össze, nem egyezkedni.
A zsinaton elvált a két görög útja. Gemistosz Plethon fehér szakállpalástba burkolódzva, nyájas
leereszkedéssel oktatta a lelkes barbárokat. Meg sem fordult bölcs fejében, hogy Itália az új Hellász, Firenze
az új Athén, oda költöztek át az ő megtisztult antik istenei. A fiatalabbik görög rájött.
Kétféleképpen gondolkoztak az egyesülésről is. Bessarion nagy tudással, nyíltan küzdött érte, a
venerábilis aggastyán ellene volt. Nem az ortodox hit védelmében — hiszen eretneknek bélyegezték maradi
paptársai —, hanem a görög patrióták örök gyanakvásával. Hol a hatásos ellenszolgáltatás, hol a nyugati
sereg és flotta? Előbb lássuk a fölmentő hadat, azután beszélhetünk egyesülésről.
A császár és Bessarion beérte Róma ígéretével, papíron létrejött Firenzében a zsinat-záró Unió. Amely
szétoszlásuk után Bizáncban nem kellett senkinek, sem a szerzeteseknek, sem a főpapoknak, sem a
felheccelt népnek. Mit? — odavessük százszorszent igaz hitünket a gyűlölt „frankok"-nak, akik
emberemlékezet óta csak fosztogatni és földrablásért járnak keletre s az Úristen evilági görög
főhelytartóságát: Bizáncot mindig hátbaszúrták? Inkább a pogány!
Jött is.
Gemistosz Plethon hazatért kolostorába, szent embernek, akire egyforma szeretettel mosolyog odafentről
Zeusz és Krisztus. Három év telik el halála után és szörnyű vérfürdőben alámerül Bizánc, újabb hat év múlva
már kardcsapás nélkül vonul be Mistrába a török. Ma holt város, ikonok és málló fali szentek lakják. S
néhány kulcsos őr.
Tanítványai szétszóródtak, egy részük áthajózott Velence gyarmatszigetére, Krétába vagy a velencei
görög kolóniát szaporította. Aki olvasni tovább is anyanyelvén akart, könyvekért Bessarion gyűjteményéhez
fordult.
Mert a másik görög Itáliában maradt a zsinat után. Követőiből alakult ki Közép- és Keleteurópában a
bizánci hit új ága, a Róma-hitű görög katolikus egyház. Megkapta a bíborosi kalapot, pápajelöltnek
emlegették. Villája a Via Porta San Sebastianon a humanizmus legjobb klubja volt, tornácán s a hűs
szobákban, tyúkkotyogás közben, egy kőhajításra a Scipiok sírjaitól ismét békésen megfért egymással görög
és római, azaz olasz. Latinorum graecissimus, graecorum latinissimus, mondták róla megérdemelt
becsüléssel. Neki volt olasz földön a leggondozottabb könyvtára. Azzal a szándékkal gyűjtötte, hogy Bizánc
eleste után a görög földönfutók ne maradjanak örök útitársak: athéni bölcsek és keleti egyházatyák nélkül.
Ezért ajándékozta Velence városának, amely telítve rablott vagy vásárolt bizánci kinccsel és emlékkel, a
menekült honfitársak zömét befogadta. Nyilván használták a könyvtárat Gemistosz Plethon áttelepült
tanítványai is. S ki tudja, később talán használgatta El Greco, az emigráns festő, aki Velence hősiesen
védett krétai gyarmatszigetéről a lagunavárosba, onnan meg Toledóba költözvén, spanyol vendéglátói közt
szellemes filozófus hírében állt. Fennmaradt kis könyvtára szerint holtig főleg anyanyelvén olvasott a
kifürkészhetetlen, öntelt idegen. Mert a görög a pokolban is görög, hozzá mérve a nyugati ember csak
bátortalan frank és faragatlan barbár. Nevét ha jegyezte, görög betűkkel jegyezte a festményeken.
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 116 -