RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség
RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség
RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
CS. SZABÓ LÁSZLÓ : <strong>RÓMAI</strong> <strong>MUZSIKA</strong><br />
Lázár a Gianicolón<br />
ROZOGA gép volt, régóta nem láttam a párját, lehetett huszonöt-harminc éves. Magas életkor a<br />
levegőben. Végigszolgálta a világháborút, aztán eladták valami zug vásáron olasz fuvarosgebének. A délceg<br />
angol hadimén, amely halálos parazsakat fújt német városokra, recsegve-ropogva, kínnal zihálva pendlizik<br />
az Alpok fölött, turistacsoportokat szállít Londonból a napos, a napos, a napos Itáliába. Mint egy lassított<br />
filmen, alig mozdulva közelítettek, jóformán karhossznyira a kopár csúcsok. Be voltunk kerítve. Ha most<br />
megroggyan, úgy felmetszi hasát valamelyik, mint késével a halét egy kofa. Bárányfelhők bújócskáztak a<br />
gleccservályukban. „Mit gondol, jó a repülésünk?" Ártatlan arcú, idős észak-angliai nő ült mellettem. Először<br />
repült, először szállt az Alpok fölött, először mozdult ki a szigetről. Láttam, hogy szorong. „Eszményi".<br />
Suttyomban lekopogtam. Szedd össze magad, öreg pára, hasadra fenik sziklapengéjüket a csúcsok. A gép<br />
elfordult, csillogni kezdtek az új szögben a pengék. Jégpáncél és hótakaró borította. Nagycsütörtök volt, kora<br />
délután.<br />
Milánótól társas autóbusszal robogtam át a lombárd síkságon. Olyan volt az ég, amilyet Olaszország fölé<br />
szokás képzelni. Modenában rám alkonyult, Bologna előtt teljesen besötétedett. De amikor felértünk az<br />
Appenninek hágójára, egy hajlat mögül hirtelen utunkat állta szemmagasságban a telehold. Mint egy<br />
klasszikus rablótámadásban. Attól kezdve nem tágított Firenzéig.<br />
Mind jobban kiestem az időből. Milyen év van s miféle évszak rejtőzik az ezüst derengés mögött?<br />
Ismertem ezt a rideg vízválasztó vidéket, a holdfény ismeretlenné szelídítette.<br />
Társas autóbusszal indultunk vissza Pestre, 1947 őszén. Mi volt, szeptember vagy október? Először látta<br />
Rómát, előszőr s utoljára. Megesküdtünk volna rá. Mentünk haza, örök búcsúval a szívünkben, reménytelen<br />
elősejtéssel az idegekben. Velencéig szólt az autóbuszjegyünk az „utolsó út"-on, onnan vonattal folytatjuk<br />
Budapestig. Csattan a zár; rácsok mögül fogunk visszamerengeni egy sugaras emlékre. S ki tudja, mennyi<br />
időt hagynak még emlékezni?<br />
Csendesen sírt. Sokáig, pontosan tudom meddig, megjegyeztem a hely nevét, olyan édes volt, ahol<br />
elálltak a könnyei. Aquapendente. Itt álltunk meg első pihenőre is, nyújtózkodtunk, a dupla fekete földerítette.<br />
Nem volt rágódó természet; gyógyírnak használtam önkínzó kedélyemre.<br />
Kevés idő múltán szemembe tűnt a szó, Aquapendente, egy magyar vers fölött. Már nem emlékszem,<br />
melyik folyóiratban.<br />
Aquapendente? Jól hallottam? Úgy<br />
Nevezik azt a kis toszkán falut,<br />
Ahol — reggel volt, kilenc óra tájt —<br />
Az autóbuszunk először megállt?<br />
Csüggedten, álmosan szálltam ki, még.<br />
Visszafájt a sötétkék, holdas ég<br />
Alján a kis narancsszin virradat,<br />
A Palatinus, bukó nap alatt,<br />
Hogy hét nap még, s szabadságom lejár,<br />
Hogy Rómából el kellett jönni már.<br />
Nem reggeliztem, feketét sem ittam.<br />
Rossz előérzet áradt tagjaimban.<br />
De hirtelen az ősz lehellete,<br />
A nap, a szél, egy csésze fekete<br />
Felvidított...<br />
___________________________________________________________________________________<br />
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 59 -
Change language