RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

Rómának Róma lett emlékjele,
és Rómát csupán Róma győzte le . . .
CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA
Aztán megbicsaklik a hang, mindinkább csalódásait vetíti Rómára. A romkultusz ódái zengésű úttörője
átengedi a szót a szatiraköltőnek; duzzogó, végül harapós emigráns lesz beIőle. Viszonya az olaszokhoz
már otthon ambivalens és Rómában végképp megromlik: ő is olasz gyalázó olasz utánzó, mint pár évtized
múlva az egész angol írótársaság Shakespeare körül. A szatíra néhány gyilkos fegyverét egyenest olasz
öngúnyolóktól kölcsönzi a helyszínen.
Három szállásáról tudunk. Nem lakott rosszul, gondja valamivel kevesebb, szabad ideje valamivel több,
mint ahogy verseiben panaszolja. Dehát minden csalódás mértéke maga a csalódott ember. Nyilván az is
keserítette, hogy bíboros gazdája egyúttal közeli rokon, a család hatalmasabb, mert szerencsés ifjabb
ágából. Lehet, hogy Montaigne boldogabb lett volna a helyében. S talán az lettem volna én is.
Ha nagyon akarja, előbb-utóbb bejut a hátsó szobából a titkos tárgyalóterembe. De nem érdekelte igazán
sem a politika, sem titkári teendője. Azok a pletykák mulattatták, amiket kitűnő forrása, Péter, a borbély
szállított.
Sosem találkozunk úgy, Péter, hogy ne mondjad:
megárt a tanulás, és jobb a szerelem,
s megvakul a szemem, elbódul a fejem,
ha váltig ezeket a könyveket bújom csak.
Péter, a római népfi és szemfüles hírszerző persze könyvekre soha rá se néz, mégis be van avatva (vagy
éppen ezért?) a város hétpecsétes titkaiba.
Erről hát szót se ejts többé nekem, ha csak
kedvemet keresed s nem bosszúságomat.
Inkább, míg ügyesen hajam nyírod, keféled,
és szakállam mosod, mulattatásomul
meséld el, légy szíves, hogy van a pápa úr,
s mi újság, amiről a városban beszélnek.
Elhatalmasodik rajta a nacionalista megvetés s lelki velejárója, a panaszló önsajnálkozás. Fajtalan majom
az olasz, tisztaszívű, egyenes parasztember a francia, mi keresni valója van neki itt, minek itt senyvedni?
(Mellesleg az angolok ugyanolyan dekadens, buja népségnek tartották a franciákat, mint emezek az olaszt; a
németek, angolok, dánok pedig kölcsönösen meg voltak botránkozva, hogy milyen részeges a másik.)
Pletykaéhség, honvágy, csalódás s a lemaradástól való félelem keltette föl Du Bellayben, a tudós költőben
kezdettől ott szunnyadó gúnyolódót. A holt Róma feszes gyászolója egyszer csak arra ébredt, hogy — hova
lett a tógám?! — ő bizony az élő Róma bennfentes krónikása.
Urazni uzsorást, hogy haladék legyen,
bankárt kecsegtetni reménnyel, bárhogy untat,
fertály óráig is fontolni válaszunkat,
nem úgy, mint a szabad franciában megyen;
módot nem lelni, hogy az ember jót egyen,
nem ismerni a kéjt, mit elvert garasunk ad,
nem vágni bárkinek szemébe igazunkat,
szűk szót vetni, hogy az idegen mit tegyen;
lesni, keresni is más kedvét és parancsát
s legyen minél nagyobb előttünk a szabadság,
félni annál előbb, hogy rajt ne kapjanak;
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 121 -