RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA
Annyi sok év multán, ó hon, valahára határod
s csöpp hajlék te, füves fedeled meglátom-e vajjon?
S hajdani birtokomon fogom-é bámulni a búzát? ...
Hát amit úgy gondoztam, a föld, ádáz katonáké?
Barbáré a vetés? Íme, testvérharc, a gyümölcsöd!
S ó, nyomorult polgárok, ezek számára vetettük!
Fordítóink lehetőleg megkerülik a latin szórendet, ő viszont tüntetőn átveszi a magyar vers dúsítására,
érdemet csinál belőle:
S dircei Amphion, dalolom, mit az, egykor üszőit
hajtva dalolt Acte táján, aracynthusi bércen.
Ah, buta, tőlem futsz? De a dardanus is csaliterdőn
élt Paris, és hány mennybeli még! Melyet ő magasított,
lakja a várat csak Pallas, mi a berkeket inkább
és te vezetsz, amidőn bűnnek ha marad nyoma bennünk,
el fog enyészni s örök remegés nem ijeszti világunk
Légy kegyes és jó hát mivelünk! Íme négyet emeltünk:
Phoebusnak kettőt, kettőt, Daphnis, neked oltárt
Mert se ha zúgnak a déli szelek közelegve, se hogyha
zajlik a parton a hab, nem ringat jobban azoknál,
és csermely sziklás völgynek mélyén se, ha csörtet
míg a tinókat az Est, számlálva, karómba nem. űzte,
s el nem fedte, hiába dacolt, az olympusi mennyet
S annyi, Sophocleshez méltó darabodra, cothurnust
érdemes ölteni mind, mikor írjam a dalt a világnak?
Két példa a drámai gyorsításra:
Az cselükön nevet: „Ez meg, e gúzs, mi? — kiáltja. — Suhancok
oldjatok el! hogy eként láthattok, épp elegendő.
Mondom a verset már, mire vágyódtok, — ti a verset,
ez meg, emitt, kap egészen mást." Avval dala zúg is.
Míg te, keményszívű, jaj (nem, alig hihetem!) te az Alpok
hósüvegét, a fagyos Rhenust, elfutva hazádból,
nélkülem és egyedül nézed. Jaj, a fagy nehogy ártson!
De ha mindent számbaveszünk, megszentelt költőnk, Orpheusz méltó ivadékaként mégis csak a vers
megzengetésével, versei hangzásával bűvöl el kétezer esztendő óta. S éppen ebben tudja utánozni Lakatos
István. Már a más céllal felhozott példákból kiderülhetett, hogy szemünknél jobban a fülünknek költötte át az
eclogákat, mondható verseknek. Most egyenesen azért emelek ki néhány példát, hogy Vergilius magasztos
latin zenéje jóformán egyenértékű zenével szólaljon meg egy élő nyelven:
Múzsák, sícelidák! magasabbra kicsit ma dalunkkal!
Van kit a hanga-berek nem igéz, sem a törpe bozótos;
zengj erdőt! de a consulhoz méltó legyen erdőd.
Íme betelt az idő, amelyet Cumae dala jósolt:
újraszületve az évszázak roppant sora tárul.
Eljön a Szűz ismét, már jön Saturnus uralma,
már a magasságból küld új ivadékot a mennybolt.
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 33 -