RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség
RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség
RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
CS. SZABÓ LÁSZLÓ : <strong>RÓMAI</strong> <strong>MUZSIKA</strong><br />
a szerencsés bankár. A fiatal Caesar mind azon törte az eszét, honnan a fenéből kerít másnap még száz<br />
sestertiust? Halála előtt az volt a gondja, hogy másnap honnan a csudából szerez még száz milliót? Ez a<br />
különbség: a megistenülés.<br />
Kamatszedésben és behajtásban nincs irgalom. Utóvégre jogász nép volt a római. A gyanútlan Petőfi<br />
eszménye, Brutus, e „derék, becsületes férfiú" negyvennyolc százalékos kamatot számított kölcsöneire s<br />
lovaskatonákkal hajtatta be az eladósodott gazdákon Ciprusban. Tőkehalmozás és osztálymonopólium<br />
egyszer volt a világon betűhűséggel Marx tételei szerint, Rómában, az államválság előestéjén s a<br />
polgárháborúk alatt. Akit okkal, ok nélkül gátolt vagy félresöpört érvényesülésében a hatalmi mechanizmus,<br />
felbőszülve fegyverhez fordult a szenátus ellen, mint Catilina, majd Caesar. Balszerencsével az első, isteni<br />
szerencsével a második. S többször majdnem e választóvonalig jutott hataloméhes, elvtelen támogatójuk,<br />
Crassus is. Puccskísérlet, összeesküvés bármikor átcsaphatott osztályharcba: Róma ég, szenátorai<br />
kardélen, gyújtogatni, mészárolni fog a csőcselék! E rémségtől csak egy védelmező kard óvhatta meg őket,<br />
kitört a polgárháború úrpárti és néppárti (azaz konzervatív és demagóg) urak között, a háborúban aztán<br />
teljesült a törvény: kard által haltak meg sokan azok közül, akik félelműkben, kiváltságaikat féltve egy<br />
kihúzott kard segítségéhez folyamodtak.<br />
Persze más volt tetteik fedőszövege a szenátusban, fennköltebb. A Köztársaság megszentelt alkotmányát<br />
védték ősapáik szellemében egy-egy belső áruló egyeduralmi betörésével szemben: szobrot álltak, mint<br />
zsarnokölők. Sokan hittek is saját fedőszövegükben, ironikus módon legjobban a patrícius nagyurak érdekeit<br />
lelkes hiúsággal szolgáló, csak lovagi születésű Cicero.<br />
Félelemre volt ok. Róma népi gerince megtört a rabszolga-gyűjtő, imperialista hadjáratokban, a<br />
földjevesztett kisember tömegestül betódult „csőcselék"-nek a latifundiumokról, zsúfoltság, éhbér,<br />
munkanélküliség gyúlékonnyá hevítette a levegőt. De rettegni kellett a rabszolgáktól is.<br />
Krisztus előtt 135 és 73 között három lázadás tört ki; a harmadik, Spartacusé már igazi háború volt.<br />
Bukásuk előtt a szenátus négy hadseregét verték szét a fölkelők. Elrettentésül hatezret feszíttetett fel<br />
közülük a Via Appia mentén Crassus, a bankárból lett hadvezér. „Nem volt valami gazdaságos<br />
terrorcselekedet", írja egy angol történész, „dehát Spartacus komolyan fenyegette tekintélyét és<br />
befektetéseit". Később másfajta, még nagyobb hadi babérokra pályázott, a perzsa nagyhatalmat akarta<br />
megleckéztetni. Katasztrofális volt a veresége, maga is ott pusztult.<br />
Alig oszlatta el Róma ijedelmét a ritmikusan ismétlődő hatezer feszület, egymás után megjelent a politikai<br />
színen két elszegényedett arisztokrata: Catilina és Julius Caesar. Kezdődött elölről a félelem. Vajon mit forral<br />
ellenünk ez a tőlünk elpártolt kalandor? Csak magáért vagy magáért és a népért akar a nép hátán hatalomra<br />
jutni, ha kell, fegyverrel? Kétféle traumatikus veszélytől szabadult meg a milliomos szenátori réteg, amikor a<br />
Köztársaság immár csak ál-homlokzata mögött kegyelemre megadta magát a császárságnak. Saját<br />
kebeléből fenyegetett az egyik, rabszolga csordákból a másik.<br />
A császárság alatt megkezdődött aztán a Catok és Scipiok ivadékainak komikus elfajzása. Római úr,<br />
törzsökös családok fogyadkozó sarja, megtartván társadalmi kiváltságait milliomos, tétlen emigráns lett saját<br />
hazájában, mert az atyáskodó rendszer kizárta a közéleti felelősségből. Tehetett, amit akart, amíg nem tett<br />
igazán semmit. A császár és minta hadserege (részint barbár elemekből) és engedelmes hivatalnoki kara<br />
(köztük arisztokraták) gondoskodott a birodalomról; klienskirályok, törzsfők, papok s a nyelvi, vallási, faji<br />
világszórványok legtöbbször szívesen együttműködtek a helyi kormányzóval. De Rómából eltűnt a hajdani<br />
államszervezők puritán világa. Kiket, miket talált volna utcáin a magához, véreihez és másokhoz egyformán<br />
zord, méltóságteljes honatya, a jakobinus eszménykép, ha feltámad kőkoporsójából? Pikareszk<br />
gúnyregénybe illő figurákat. Tenyér- és csillagjós, szalonfilozófus, örökségvadász, kincsásó, rangos koldus,<br />
hazárdjátékos, festett-pomádés homoszexuális, méregkeverő bősz szuka, milliomos dilletáns költő,<br />
meggazdagodott csepűrágó, nimfomániás matróna, rabszolgakereskedő, herélt miniszter, hermafrodita<br />
aranyifjú, besúgó, zsaroló és temetkezési vállalkozó tolong Róma kirakatában. Gonosz tréfamester a sors; a<br />
tétlenségre kárhoztatott római urak ugyanúgy végezték, ahogy a legyőzött etruszk nagyurak. Elhíztak, hurka<br />
lett a felajzott nyílvesszőből. Nincs becsülete a munkának; lecsúszott úriemberek — köztük Juvenalis, a<br />
költő, „Róma ostora" — hajnaltól ácsorogtak a milliomos pártfogó folyosóján, amíg megkönyörült rajtuk egy<br />
néger főkomornyik és kiosztotta a ciberelevest. Hasonmásukat Arany János még a Kiegyezés utáni<br />
<strong>Magyar</strong>országon is megtalálta:<br />
Egy dicső ház végső sarja —<br />
(Tudja: Várna, meg Mohács ...)<br />
___________________________________________________________________________________<br />
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 84 -
Change language