RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA
Szombatonként a boszorkányok Beneventóban gyűléseznek, egy diófa alatt s kötelező a megjelenés.
Egyszerre még ők se lehetnek két helyen!
NEHÉZ kiművelni egy emberfőt, könnyen megy viszont az ősember civilizálása, úgy felgyorsítható, mint
egy motor.
Ez a szardíniái lány nemrég ereszkedett le hegyeikből, ahol még eleven a pásztorkirályok törzsi
szokásrendje. De már ott is amerikai lőfegyverrel állnak vérbosszút.
Beállt szolgálni Rómában. Mikor a család nyáron mindenestül vidékre készült, kijelentette, hogy ő bizony
marad, a fogsora miatt. Mű fogsort csináltatott magának. De hiszen a szájában van már! — szólt az
ellenvetés. Ott van, persze, de a Signora tudhatná, hogy az ínynek hetekig kell szoknia az idegen elemhez.
Ő még orvosi megfigyelés alatt áll.
Szolgálata óta felszökött a telefonszámla is. Ha este kimarad a család, felhívja a bakáját Casertában s a
húgát Nuoróban, a szigeten. Hamar rájött, hogyan kell tárcsázva eltereferélni az országgal.
De a vőlegény berámázott fényképét változatlanul úgy bűvöli, mint Theokritosz és Horatius antik
boszorkányai. A véréből — s az a vér nem a kisujjáról való! — pár cseppet rontás ellen az üvegre mázol,
nehogy a legény más boszorkány hatalmába essék.
GYAKRAN jókedvűek, humoruk szánalmas, szellemes az öniróniájuk. Szelídebb, mint a franciáké, mert
itt már négyszáz esztendeje letűnt a Gloire. Mások szerint kétezer éve.
Szent Mihály bronz szobra az Angyalvár tetején visszadugja tokjába a lángpallost. Tudom-e, miért?
Hogyne tudnám, benn áll minden kalauzban. Végzett a városdúló pestissel. Mese! — legyint az olasz. Rájött
szegény, hogy a rómaiakkal még az ő sátánverő kardja se bír.
Magukat kicsúfolják, de külső kritikára roppantul érzékenyek. Nem tudják megbocsátani az olasz
Barzininek, hogy angolul írt egy könyvet erényeikről és hibáikról. Azt mondja, remek? Önöknek, de nem
nekünk.
Divat volt a két világháború között az összehasonlító néplélektan. Madariaga írt az angolokról, franciákról,
spanyolokról, írekről, gróf Keyserling jóformán minden európai népről, Ortega beletükrözött a spanyolokba,
Thomas Mann a németekbe, Babits, Szekfű a magyarokba. Egyik sem ér fel Barzini jellemrajzával. Egyszer
interjút adtam egy olasz lapnak. Meg is jelent, csonkán. Kihúzták Barzini dicséretét.
Az angolok mindent inkább töröltek volna, mint azt a részt. Remekül mulatnak külföldi
szidalmaztatásukon. Ami persze a nemzeti önhittség legdölyfösebb formája. De a legelegánsabb is.
TAVASZTÓL őszig habozva-szorongva megyünk be más lakások mellékhelyiségébe. Némelyikbe télen,
a bő téli esőzések idején is. Bah! — pukkan egyet spleennel a csap s kifúj egy kis száraz levegőt. Rómában
örökös a vízhiány.
Hol, Rómában? Hiszen mennydörgő vízesésekben áztatja feltört lábát a turista! A turista igen,
köztereken, de nem a lakó, négy fal között. Róma kútjai zeneszerzőknek, költőknek, fényképészeknek,
festőknek, mozirendezőknek s poétikus útikalauzoknak fitogtatják a bőséget. A fürdőszobában mindig lutri,
hogy folyik-e a csap, működik-e az öblítő.
Bezzeg az antik Rómában! Tizenegy vízvezetékvonulat hátán 430 kilométer ólomcső táplálta
hegyen-völgyön át. A népvándorlás alatt beomlottak, akkor kezdődött a nyomorúság. Később kitettek
magukért a pápák, de máig se tudták utolérni a Traianus-kor vízellátását, amelyről könyvében: De aquis
urbis Romae pontosan tájékoztatja az ámuló utókort Sextus Frontinus a „vizek főfelügyelője".
A köbtartalom csakugyan imponáló volt. De a császár jövedéket szedett az elosztó mellékcsatornák
bérlőitől s a telektulajdonosoktól. Ráadásul a bérkaszárnyákban — már pedig ilyen az antik római házak
többsége — nem volt se vezeték, se csatornázás, víz csak a földszinti lakásoknak jutott, azért laktak lenn a
gazdagok. Martialisnak, a költőnek például nem volt. Közkutak s vízhordó árusok látták el a népet;
vödrökben kellett fölcipelni a vizet. Szép, szép a merengés a campagnai antik vízvezeték ívek és pillérek
méla és megtört vonulásán, de ugyan mit csinált ép korukban is a peches szegény ember, ha nyáron rájött a
hasmenés a negyedik emeleten?
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 71 -