RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

More documents

Recommendations

Info

zsibong a könyvtár, fő helyen Homérosz áll és hű lován Szent György megül még délcegen s adózik a pogány! Leszállt a nap. A rossz szekér kihalt szőlőkbe kanyarog, tetves latinnál többet ér minden görög ... CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA Én mégis maradok. A vers régimódi. De meddig? Egyszer régimódi lesz az is, ami avantgardista holminak készül a hatvanas évek műhelyeiben. Elvégezte orvosló feladatát; Bessarion bőrében megenyhült tanácstalan, belső feszültségem. Összemosódott idő és nemzetiség, azonosultam a göröggel, csoda, hogy végül nem beszéltem a nyelvén, Vörösmarty helyett bizánci hőskölteményüket mormolva magam elé a határvédő Digenész Akritaszról. Ma már nem tehetném. Kergeti egyik autó a másikat a kertek alján, száguldanak friss levegőért az albanói hegyekbe. A tyúkok még megvannak a kertben. HATVANEZERRE rúghatott Róma népe az 1500-as évek elején, amikor nekifogtak az új Szent Péter bazilika építésének. Annyi, mint Kolozsváré, kicsi fiú koromban. S ott látásból vagy személyesen szinte mindenki ismerte egymást, ismerős volt Hóstáttól Monostorig a gróf s a professzor, a györgyfalvi s a kalotaszegi lány s a baka szeretőjük, az oláh favágó, a gyufagyári munkás s a visszajáró üveges tót, a főtéri kocsis és Sándor, a sétatéri bolond. Róma sem volt más. Celiótól a Trastevereig látásból vagy személyesen ismerte egymást a zöldségkertész, a bormérő, a domonkos rendfőnök, a pápai festő, a kurtizán s a bocskoros dudás, aki szent nótát fújni karácsonyra bejött a hegyekből. Ebben a városban élt egyszerre Raffaello, Bramante s Michelangelo. Ő egyedül, a másik kettő sleppel, munkatársak seregével. Meg volt tisztelve az a város, udvar, ország, ahová valamelyik segédjük elszerződött. Testközelben éltek. Elmondja Vasari, hogy régiségek után kutatva a Titus fürdőnél, boltozatos földalatti terembe hatolt a csákány. Üzentek Raffaelloért, ő meg tanítványával, Giovanni da Udinevel kötélen leereszkedett Nero betemetett palotájának a barlangjába. Mert a mesés Aranyház volt a véletlenül föltárt, légmentes „grotta". A festők fáklyalángnál tanulmányozni kezdték épen maradt díszítéseit, egyikük rákarcolta nevét a falra. Másfélezer éves rejtőzködés után könnyed, játékos szépségek villantak föl a bolygó fényben: gyümölcskoszorú, virágfüzér, kandeláber, fantasztikus növényzet, halak, madarak, arabeszkek, szárnyas faun, nimfa, hableány, triton, furulyás táncosnő, a mogyoróhintós Mab királynő méretében. Nagy gusztussal le is utánozták a Vatikán második emeletén, a kifestendő Loggiákban; így lett e díszítés nemzetközi neve a grotta szóból groteszk. Rómának akkor még nincsenek megszentelt kövei. Raffaello, mint régészeti főfelügyelő ezt írja X. Leo pápának: „Miért panaszkodunk gótokra, vandálokra s más gonosz ellenségre, ha azok, akiknek atyai őrzőként védelmezniök kellett volna Róma nyomorúságos maradványait, régóta szétrombolásukon mesterkednek. Mennyi meszet égettek ókori szobrokból és díszekből!" Négy évvel a szívhez szóló panasz előtt, Bramante halálakor ő lett a Szent Péter templom főépítésze. S a pápa meghagyja neki, hogy a közelből szerezzen be építési anyagot, ne távolról! Az antik rom tovább is szabad préda; V. Sixtus a század végén Róma egyik csodáját, a Palatínuson magasló császárkori Septizoniumot használja kőfejtőnek, egy porszem se maradt belőle. Csak azt köti Raffaello lelkére a kinevezés, hogy új leletek köteles bejelentése alapján tiltsa meg feliratos márványdarabok szétfűrészelését, az elegáns latin nyelv védelmében. Más szóval az épületromokat szabadon bányászhatják. Nem ókori emlékek megmentésére, csupán a humanizmus érdekének szolgált a kíméleti rendelet, hogy maradjon elég követendő stiláris minta a művelt körökben ápolt új-latin nyelv csiszolására. A kinevezési szöveg inkább Erasmusra vall, az ő művészeti közönyére, semmint egy olaszra, akinek közvetlen elődei, a Medicik új Athénná tették Firenzét. Egy napon aztán ... ___________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 118 -
CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA De itt vegye át a szót Francesco da San Gallo, a szobrász, öregkori levelében hatvan év előtti napot idéz föl. 1506 elején hírül vitték a pápának, írja, hogy néhány szépséges szoborra bukkantak egy szőlőben, a Santa Maggiore bazilika mellett. Ő meg lovaslegényt menesztett a levélíró apjához, Giulianohoz (a nagy építészhez), azzal az üzenettel, hogy nézzen ki a helyszínre. Éppen náluk volt Michelangelo, — nem jössz ki te is? szólt oda Giuliano. Lóra ültek, a kicsi Francesco apjába csimpaszkodva, hátul a nyergen. Művelt ember volt az építész, a frissen föltárt, hatalmas szobortömbök láttára rögtön gyanította, hogy az öreg Plinius által említett Laokoon csoportot találták meg. Kitágíttatta a lyukat, aztán hazatértek, apa és fia az egyik lovon, Michelangelo a másikon, „antik dolgokról beszélgetve". Hozzátehette volna: a szomszéd szőlőkben meg tovább forgott a kapa. Így éltek testközelben. Kié legyen a lelet? A közeli San Pietro in Vincoli bíborosa ezer aranydukátot ígérget a szerencsés telektulajdonosnak, — tudósít pár nappal az esemény után egy szemfüles levélíró, de a pápa közbeszólt: a szobrot én akarom. Egyelőre ágyánál őrzi a szőlősgazda, álmában is virraszt fölötte a félszeme. Még húsz évig virult főpapi szinten ez a műgyűjtő humanizmus. Aztán Rómát is elsodorta a zivataros század, áldozatul esett a Habsburg és Valois ház nagyhatalmi vetélkedésének, amely egy emberöltőre a védtelen Itáliát választotta hadszíntérül. 1527-ben V. Károly zsoldosai feldúlták és kifosztották a várost, Raffaello iskolája szétszóródott, kit Mantováig szórt a Sacco viharszele, kit tovább, az Alpok mögé, francia és angol királyi kastélyokba. De amit Ronsard és Shakespeare, a két udvari költő maga körül látott vagy amiről hallott, már újfajta művészet, a Manierizmus. Derűs lelkű nagy mesterek külföldre szakadt, neurotikus tanítványai terjesztik. Fülledt erotikájuk s a modorosan tetszelgő stilizálás lelki torzulás tükre, akaratlanul Róma barbár meggyalázásáról tanúskodik. Hatásvadászó tudásuknak nincs lelki egyensúlya, anyagtalan fantáziákat vetít ki a behízelgő, elegáns művészet, hallucinál az oltárnál, csiklandoz a fejedelem hálószobájában. Fuit Roma. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy város, ahol egyszerre élt Raffaello, Bramante s az akkor még dionűszoszi Michelangelo. Fuit? Ki hitte volna, hogy a Sacco s a protestáns hitszakadás által kétszeresen sújtott város feltámad végzetesnek tűnő sebeiből, talán épp e sebekre volt szükség, hogy barokk művészete az antikok fölé szárnyaljon. 1527 traumatikus lelki nyomait ma már könnyebb megtalálni Prágában, Fontainebleauban, Madridban és London környékén működő olasz manierista festők képein, mint a rémtett színhelyén! Maga Róma a tizenhetedik század első két harmadában ismét Európa fővárosa, flamand, holland, francia, német lángelmék asszimiláló tekenője, soha jobban, és Piranesi csak művészettörténeti alapigazságot fejez ki vizuálisan, amikor a császárkori antik romok mellett kiemeli az ép barokk remekműveket is metszetein. Azok számára készültek e drámai lapok, féltve gondozott úti emlékül, akik — mint Gibbon, Winckelmann, Goethe — a sóvárgás betegei voltak, mielőtt láthatták Rómát s visszavágyó szerelmesei, miután megjárták. Pedig még mindig kevés a lakója, félig üres a roppant ókori keret, majorságok, parkok, ligetek töltik ki, testközelben él s ismeri egymást Celiótól a Trastevereig a zöldségkertész, a b ormérő, a jezsuiták generálisa, az idegen festő, a kurtizán s a bocskoros dudás, aki szent nótát fújni karácsonyra bejön a hegyekből. MEGSZENTELT dombok és romok, ti szentek, kik Rómát még egyedül őrzitek, s vén műemlékek, csak ti költitek nagy hírét már a régi szellemeknek; s a tornyok, ívek, melyek felszökellnek, és csúcsuk fönt a mennyi érinti meg: porrá omolnak, rajtuk szél sziszeg, nép száján monda s könnyű préda lesznek... A Reneszánsz-kori francia vers hét csillaga, a Pléiade olasz vándorművészek udvari fogyasztásra szánt, modoros formanyelvén ismerte meg Loire-völgyi kastélyokban és vadászlakokban a délről importált, új stílust. Tudós képzelettel aztán föltámasztották az újhoz a régit: Rómát az Ókorban. Gyújtószikrájuk a latin költészet, de francia, német, holland rajzokon és metszeteken is szaporodnak az ihlető klasszikus álmok repkénnyel ölelkező csonka hidakról, rotundáról, obeliszkről, a Semmi szélén függő, sehová sem vezető oszlopsorokról egy tetőtlen csarnokban. Titánok laktak itt hajdan ... Látomásos szellemidézéssé változott át a száraz topográfia is; Lafrère, Heemskerck, Du Pérac helyszíni fölvételei olyan dél-vággyal telíthették Észak fiait a század második felében, mint olvasmányaik, az Augustus-kori költők. Mert északi emberek voltak e franciák, makacs esőben, szürke ég alatt — ők gyöngyházfényűnek becézik —, csúztól gyötörve tépdesték a ___________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 119 -
Page 1 and 2:
CS. SZABÓ LÁSZLÓ _____________ R
Page 3 and 4:
A Kiadó előszava CS. SZABÓ LÁSZ
Page 5 and 6:
_______ CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMA
Page 7 and 8:
CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIK
Page 9 and 10:
Page 11 and 12:
Page 13 and 14:
Page 15 and 16:
Page 17 and 18:
Page 19 and 20:
Page 21 and 22:
Page 23 and 24:
SANTO Stefano Rotondo. CS. SZABÓ L
Page 25 and 26:
Page 27 and 28:
Page 29 and 30:
Page 31 and 32:
Page 33 and 34:
Page 35 and 36:
Page 37 and 38:
Page 39 and 40:
Page 41 and 42:
Page 43 and 44:
Page 45 and 46:
Page 47 and 48:
Page 49 and 50:
Page 51 and 52:
Page 53 and 54:
Page 55 and 56:
Page 57 and 58:
Page 59 and 60:
Page 61 and 62:
Page 63 and 64:
Page 65 and 66:
Page 67 and 68:
Page 69 and 70:
Page 71 and 72:
Page 73 and 74:
Page 75 and 76: CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIK
Page 93 and 94: Nem lehet, ha birtok már nincs, Se
Page 113 and 114: Lukács orvos Plutarkhosznak Boiót
Page 125: CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIK
Page 129 and 130: Rómának Róma lett emlékjele, é
Page 141 and 142: „Én ismerem." „Él még az ír
Page 151 and 152: „Tudod-e, ki született Subiacób
Page 169 and 170: A varázsló pápa CS. SZABÓ LÁSZ
Page 171: CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIK
show all

RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?