RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 43 -
1.
KRISZTUS születésének ezredik fordulója körül a hadakozó, de gazdag és viruló földkerekség hadjárta,
koldus, gazdátlan pereme, az a kiszolgáltatott romtáj, amit ma Nyugat-európának hívunk, vacogva készült a
betelő ezredik évfordulón esedékes világvégére, csillagszakító és sírszaggató kozmikus robbanásra, amint
Patmosz szigetén a Jelenések látnoka, János, talán oda száműzve, bosszúálló képzelettel és egynémely
agg ember konok embergyűlöletével már az apostolok idejében megjövendölte a bálványimádó birodalom
pusztulásáról. Senkisem tudta, melyik az az esztendő, mikor zúdul le a jeges és tüzes iszonyat. Rendezetlen
volt a naptár, az időt általában még nem a betlehemi születéstől számítják, hanem királyok és pápák
uralkodása vagy csillagállások szerint, ahogy csillagálláshoz és konzulok nevéhez igazodott hajdan az
ó-római kalendárium. Mikor telik be a Harag Napja? Ha Gyümölcsoltó Boldogasszony egybeesik
Nagypéntekkel, szólt egy jóslat. Amikor tűzokádó sárkány száguld az égre, szólt egy másik. Figurás
oszlopfőkön összezsúfolva vagy kapuívek mozgalmas szobormezőin még századok múlva is e traumatikus
rettegés egykorú miniatűr ábrázolásait utánozták, immár monumentális nyugalommal a kőfaragók. A félelem
elült, a motívum megmaradt.
Mélyebbre süllyedni aligha lehetett. A megfogyatkozott ember megfogyott értelemmel, röfögve tolongott
babonák és rémítgetések vályúja körül. Nem volt mindenütt így; Kelet-ázsiában választékos modort a
parasztok verselő hercegektől tanultak a tizedik század derekán. Dehát őket nem is látogatták vikingek,
szaracének és magyarok.
Mialatt a nép a közelítő s megérdemelt végső számadásra készült, néhányan egy csodálatos megújulás
reményében sütkéreztek. S e nagy megújulás által, most már Istennek tetsző formában, mint a jubiláló
Krisztus megszentelt földi helytartósága éppen az a római birodalom támadt volna fel, amelynek
többszakaszos pusztulását annak idején a patmoszi remete, mint valami megzavarodott atomhasító tudós
ínyenc szadizmussal és a pogány cenzúrahatóság miatt kriptikus értelmű, homályos képekkel olyan
hátborzongatón ecsetelte. Körülbelül 998-ban, két esztendővel a rettegett ezredik évforduló előtt (már
amennyire ki tudták számítani!) a mosolygó Bodeni-tó szigetén, Reichenau bencés apátságban készült egy
kézzel festett, fölséges Evangeliárium III. Ottó részére. A császár nemrég győzött a szlávokon s utána
másodszor vonult le Rómába. Ezúttal végleg odaköltözni.
Évszázadokig Bamberg dómkincstára őrizte a kódexet, később átkerült a müncheni állami könyvtárba.
Akinek készült, ott van egyik képén. Bíbor palástban, tengerzöld köpenyben, világi és egyházi tanácsosai
közt felmagasztalva trónol egy zsámolyon a császár, halandók feletti halandó, aki ültében is magasabb a
trónálló országnagyoknál, ahogy a mozaikos templomkupolák Krisztusa egy fejjel az apostolok fölé magaslik.
Mereven a túlvilágba pillant, tekintete mennyei hűbérurán függ, nem ér fel hozzá földi zsivaj, egy mindenható
Világbíró utasítására fülel a palotából. Négy koronázott nő közelít hozzá, alázatos mozdulattal négy
szertartásos adózó, akárcsak az őskeresztény ábrázolásokon a napkeleti Három Király a kápráztató
bölcsőhöz. Elöl a vallásos áldozat bemutatására készülő, letakart kezű Róma, mögötte Gallia, Germania és
Sclavinia, másként a szlávok földje, de egyúttal a földjükkel összefolyó messzi Szkítia is, „honnan kijütt
magyar vitéz” a szerzetes festő képzeletében erre a leghátsó allegorikus hölgyre bízta tiszteletének a
bemutatását. * Tizennyolc éves a császár, szemmelláthatón Traianus, Nagy Konstantinosz, Jusztinianus és
Nagy Károly reinkarnációja, nem tud a rengeteg erdők borzalmairól az Alpokon túl, sem városok zülléséről
az Alpoktól délre, székel Róma egyik hegyén, az Aventinuson s a többször megalázott, kihaló, de zabolátlan
Várost ismét a Világ Fejévé akarja tenni, Caput Mundi-nak, ahogy rejtjeles nyelvén a kódexkép is elárulja.
Mire lát ablakából a földön, ha felenged és visszaszáll üveges tekintete? Gyakori fosztogatások és
gyújtogatások nyomaira: kormos márványbordázatok, füstös oszloptörzsek, fejetlen szfinxek, lekopasztott,
födetlen paloták, a falakon hámló freskók hősregékről, kiszáradt díszkutak és halastavak, zúzott arcú, heverő
szobrok, utcahosszat foghíjas oszlopsorok, hiányos kövezet, elvadult parkok, porfírkádak a fürdőcsarnokok
tátongó boltívei alatt, kirabolt császársírok, pangó víz az ártereken, névtelenség mindenfelé, mert ki tudja
már, mire szolgált, kié volt ez vagy az a titáni romhalmaz. Ha nem lenne még mindig megrendítő a látvány,
* Mintául a képhez valószínűleg egy valamivel korábbi, tudatosan és sikerrel antikizáló kódexfestmény szolgált. Azon a
nagystílű ábrázoláson szintén négy koronás asszony: Germania, Francia, Italia és Alemmania tisztelgését fogadja
III. Ottó császárapja, második e néven. A kódex 985 táján készülhetett Trierben, ma Párizs mellett a Chantilly múzeum
őrzi.