RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA
vagyunk, magasztosak a papjaink) —, maga a nép másfajta istenekhez húzott, bálványképeiért ömlött a vére
s öntötte a többiekét.
Színpadra való-e Tasso? Az a kérdés, milyenre Ha fejedelem lennék, amolyan régivágású copfos
tulipánkertész, félbolond várostervező és állatbolond vadász, melankolikus estéimen ezt játszatnám el
kamaraszínházamban az időnként beállító vándorkomédiásokkal. Utána hímzett, címeres bársonyerszényt
kapnának a szereplők, jól megtömve. Leonórára azonban függönyös hintó várna egy sötét kiskapunál. Ha
szépen tud enni négyszemközt, jól áll kezében a kés, villa, másnap neki adnám a két lovat. Maga a
függönyös hintó kellene a következő Leonórának.
FERRARA a Felvilágosodás-kori, eszményített Weimar hasonmásává finomult a tragédiában, alig
emlékeztet a forró és fojtott levegőjű kis fejedelmi székhelyre, amilyen valóban volt, négyszáz év előtt. A
költőt talányosán ábrázolja Goethe, találgassatok fiacskáim, találgassatok nemzedékeken át! Vajon
önromboló vágya teszi tönkre vagy Antonio, a rideg, irigy, de nem hitvány udvaronc? Titkos szerelme
Eleonóra hercegnőért? Vajon visszahátrál a durva világ elől egy ne-keresd, örök pásztoridillbe vagy épp
fordítva, fejedelmi jogon fejedelmekkel szemben is az abszolútumot követeli s az pusztítja el? S helyénvaló-e
pusztulásról beszélni? Vajon szétmorzsolja az udvari élet vagy ő, csak ő jut el, felmagasztaló fájdalmak által
magasabb régiókba? Gab mir ein Gott, zu sagen, wie ich leide.
Más volt az igazi Tasso, súlyos kóreset, mániás-depressziós beteg. De a fejedelem félt is az országos
hírű költőtől s hét évig tartotta fél-fogságban. Mende-mondák szerint azért, mert szemet vetett nővérére,
Eleonórára. Goethe is hitt eleinte a kérges pletykában, később rájött, hogy életrajzi forrása megbízhatatlan
locsogás. Felső körökben fitymáló mosollyal vagy kézlegyintéssel intézték volna el egy költő szenvedélyét
fennkölt személyük iránt. Tréfát csak egyben nem ismertek. Ha II. Alfonz kegyetlenül bánt Tassoval, a
politika volt a titkos ok.
Dante óta a széttördelt Itáliában olasz ember száműzött lehetett a félszigeten belül is. Ilyenfajta
földönfutónak a fia Tasso. Sorrentóban született, de apja, Bernardo, a költő és diplomata megosztotta
urával, a salernói herceggel a bukást, javai is odavesztek, amikor elbujdosott Nápolyból. Tíz éves korától
mellette hányódik a fia s korán rászokik arra a hontalanságra, amely idővel bolyongási mániává, valóságos
önüldözéssé fajul. Nem segít a tisztelet, onnan is pánikban menekül, ahol kímélik, zaklatottan sodródva
elismétli a férfikor színpadán a serdülő fiú érzékeny, melankolikus éveit, sűrűsödő megfutamodásaiban a
belső fúriák elől lehettek pillanatok, amikor talán maga sem tudta már, milyen városkapun zörget, kinek a
fedele alá húzódott be. Gyermekfővel vesztette el édesanyját is, szülőhelyén, a távolban. Az a gyanúm, hogy
rejtélyes sürgetéstől hajtva újból és újból egy haldoklóhoz igyekezett a lerongyolódott, örök vándor: rég
porladó anyját próbálja elérni még idejében, mielőtt örökre lecsukódik a szeme.
Azért tavasza, sugaras, neki is volt tíz évig. Gondtalanul élt Ferrarában a csiszolt, elegáns, tündöklő
fiatalember, a fejedelem barátja. Ünnepelt költő, poétikus udvari mulatságokat rendez a boldogok szigetén.
S várjatok csak, hát még milyen ünnepelt lesz, ha elkészül a keresztény hősköltemény Jeruzsálem
felszabadításáról (már majdnem kész); a világ tetején, Rómában fogják érte megkoronázni! A Capitoliumon.
Húszas éveiben volt Tasso.
Kitörnek az első aggasztó tünetek. Botrányokat rendez, késsel ront egy inasra, házi őrizetbe helyezi a
herceg. Rövid idő múlva parasztnak öltözve megszökik, ide-oda csatangol egy darabig, majd visszatér
Ferrarába, a vesztére. Sérti az udvar megváltozott viselkedése, kikel magából, le kell fogni a dühöngőt.
Börtöne félig kórház, sétáltatják, dolgozhat, levelezhet, nincs elzárva a külvilágtól, engedéllyel főpapok,
nagyurak, írók látogatják meg, olaszországi útján Montaigne is. Lehet, hogy a fogsággal párosított ápolás
nélkül még hamarább elpusztult volna a hányódó, beteg ember. De hét évig szemmel tartják minden
moccanását. Nemcsak a maga érdekében.
Tasso már szabadon arra gyanakodott, hogy kémkednek rá. Ha torzít is egy rögeszme, gyakran tükrünk
is. Potenciális kém lehet az a zilált idegzetű férfi, aki kémet szimatol mindenkiben. Ettől tartott II. Alfonz.
Saját édesanyját, Renáta francia királylányt már elparancsolta az udvarból. Sok baja volt vele a férjének is,
mert politikailag esztelenül viselkedett a fejedelemasszony. Nem hiába nevelte egy bibliafordító, nagy
humanista; menekült francia protestánsokat gyűjtött maga köré, egy ideig a zsoltárszerző Clément Marot a
titkára, vendégül látta Kálvint, prédikált előtte a reformátor. Ezalatt Trentóban folyt az ellenreformációs
zsinat, Rómában megszervezték az Inkvizíciót. Ferrara ura kénytelen cselekedni, a vallási menekülteket
kitiltja területéről s feleségét, a konok eretneket is őrizet alá helyezi. Halála után fia, a hatalom örökében még
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 129 -