szf

kiviláglik, hogy rendszeresen beszélt követőinek régi korokban
megélt „elmúlt életeikről" - „Atlantisz" koráról, mielőtt
a rettenetes özönvíz elpusztította volna a mesebeli kontinenst.
Mintegy hétszáz cayce-i „élettörténet" - mely ma már
CD-ROM-on is az olvasók rendelkezésére áll - illeszkedik
az úgynevezett „atlantiszi" történet vonulatába, mely úgy
tízmillió évvel ezelőtt, az emberi faj megérkezésével vette
kezdetét, és i. e. 10 000-ben, Atlantisz utolsó maradékának
pusztulásával ért véget 9 .
Az írások legfőbb üzenete az, hogy nagyszámú „atlantiszinak"
sikerült még a kontinens pusztulása előtt elmenekülnie,
és valahogy elérnie a Nílus folyóvölgyét Egyiptomban,
valamikor az i. e. tizenegyedik évezredben. Maga Cayce állítása
szerint nem volt kisebb személyiség, mint az atlantiszi
főpap, Ra-Ta reinkarnációja. Dr. Douglas G. Richards, az -
Edgár Cayce Alapítvány részét képező - Atlanti Egyetem
vezetője és kutatója szerint „sokan, akik részeltettek elmúlt
életük látomásában, egykor kapcsolatban álltak vele [mármint
Cayce-szel] a történelem előtti Egyiptomban." 10
Érdekes visszatérő motívuma is akad Edgár Cayce látomásainak:
Utalások, melyek azt jelzik, hogy Egyiptom gazdag tárháza
a feljegyzéseknek - Atlantiszról és Ra-Ta korának Egyiptomáról
-, melyek a mai napig megtalálhatóak. Újra és újra
említenek máig felfedezetlen sírokat és piramisokat Egyiptomban,
és megadják a Nagy Piramis építésének pontos időpontját
is. 11
Cayce szerint ez utóbbira „i. e. 10 490 és 10 390 közt 12 " került
sor. Azt is megtudhatjuk, hogy: „...úgy 10 500 évvel
Krisztus eljövetele előtt... sor került az első kísérletre, hogy
megalkossák azt, amit ma Szfinx néven ismerünk..." Szintén
10 500 körűire esik, hogy létrehozzák azt a hatalmas föld
alatti tárolócsarnokot, mely Atlantisz elveszett civilizációjának
bölcsességét könyvek és tekercsek formájában magába
foglalná: „Ennek helye, amint a Nap felkél a vizek felett, az
árnyék (vagy a fény) útja, a Szfinx mancsai közé vetülvén.
. ." 13
Egy másik írásában Cayce még specifikusabb infor-
110