szf

29. Az Oroszlán csillagkép felkelése i. e. 2500-ban (amikor az
archeológusok szerint a nagy Szfinx megépült), illetve i. e.
10 500-ban. Az égi és földi elrendezés tökéletes egyezősége csak
ez utóbbi esetben valósul meg, amikor az Oroszlán a Nap előtt,
tehát heliákusan kél, és a Szfinx mozdulatlan tekintettel figyeli.
ket, hogy jelenítse meg a tavaszi napéjegyenlőség idején a
csillagok helyzetét, közvetlenül napfelkelte előtt. Azután
nézzünk egyenesen kelet felé, ahogyan azt a nagy Szfinx teszi.
A virtuális valóság és némi költői véna segítségével elképzelhetjük,
hogy ott állunk a két hatalmas mancs közt - abban
az időpontban, melyet & geológia a maga kevésbé megbízható
eszközeivel előre jelzett a számunkra.
Nem látunk mást az égnek azon a szeletén, melyre nemsokára
felkúszik a napkorong, csak egy lélegzetelállítóan
gyönyörű zodiákus csillagképet - egy konstellációt, mely határozottan
emlékeztet a névadó ragadozóra, s így az oroszlántestű
Szfinxre.
Eltelik egy perc, és az égbolt kezd kivilágosodni. Azután
pontosan abban a pillanatban, hogy a napkorong fénylő pereme
megjelenik a horizont felett és közvetlenül előttünk,
csinálunk egy 90 fokos fordulatot - és most egyenesen dél
felé nézünk. Ott, a 9 fok 20 perc magasságban az Orion övé-
97