szf

Ez az orientáció csillagászati alapot adhat a kormeghatározáshoz,
hiszen tudjuk, hogy az ősi korok pap-asztronómusai
különös érdeklődéssel viseltettek a zodiákus csillagkép
iránt, mely közvetlenül a Nap előtt kel a keleti égbolton, a
tavaszi napéjegyenlőség hajnalán 13 . Ugyanaz a jelenség, nevezetesen
a földtengely precessziója, mely kihatást gyakorol
a csillagok magasságára a meridiánon, befolyásolja ezeket a
híres állatövi konstellációkat is - Oroszlán, Rák, Ikrek, Bika,
Kos, Halak, Vízöntő stb. -, melyek koordinátái a napéjegyenlőségkor
felkelő Naphoz viszonyítva lassú, ám folyamatos
precessziós változásnak vannak kitéve. Ez eredményezi
azt a rendkívül nehezen megfigyelhető asztronómiai jelenséget,
melyet a napéjegyenlőségek precessziója néven ismerünk,
s amely a napéjegyenlőségi pont tizenkét zodiákus
„ház" közti folyamatos vándorlásában nyilvánul meg. A tudós-történész
Giorgio de Santillana és Hertha von Dechend
szavaival, melyeket a Hamlet malma című, az archaikus mitológia
és a precesszió kapcsolatát kutató tanulmányukból
kölcsönöztünk:
94
A csillagkép, amely közvetlenül a Nap előtt kelt keleten
(vagyis helikálisan kelt), a „helyet" jelölte, ahol a Nap pihent...
Ezt ismerték a Nap „hordozójaként", és az égbolt
legfőbb „pilléreként"... A Nap-konstellációk közti pozíciója