szf

Hyadok-Taurus mellett állt, közel a Tejút jobb (azaz nyugati)
partjához.
Az olvasó talán azt sem felejtette el, hogy a Piramisszövegek
ezt a „címet" adják meg kiindulópontként az égi Hóruszkirály
kozmikus utazásához. Itt kapja utasításba, hogy szálljon
a napbárka fedélzetére, és „vitorlázzon át" a Tejúton a
„horizont" felé, ahol találkozhat Hórahtival. Utazásának iránya
tehát keleti, vagyis balra esik a tavaszponttól. A preceszszió
„Nagy Évének" terminológiája szerint ez annyit tesz,
hogy a Hórusz-király visszafelé tart az időben az Oroszlán-
Hórahti kora és a nappálya egy meghatározott pontja felé -
és az a hely az „»Első Idő« Csodálatos Helye"... „a hely,
mely nemesebb bármely más helynél" 20 .
De hol lehet ez a hely? Hogyan találja meg a Hórusz-király
(a beavatott, a kutató) azon a kiterjedt - 2160 éves, 30
fokos - területen, melyet az Oroszlán csillagkép a nappályán
elkerít?
Válaszként kínálkozik, hogy használjuk az Orion-öv mutatóját
a meridiánon, ennek segítségével meghatározva a
tavaszpont pontos helyét, s ezáltal a keresett dátumot. Lelki
szemeink előtt „lefelé" kell csúsztatnunk az övet a meridiánon,
egészen az „Első Időig", s utána meg kell néznünk,
milyen messzire jutott eközben a tavaszpont a nappályán.
Akárhová is érkezünk, ez lesz az égi célpont, melyet a Hórusz-királyok
igyekeztek elérni.
És természetesen meg fogjuk találni e célpont földi mását
is a Gizai-fennsíkon, az oroszlántestű Szfinx közelében.