szf

17 E. A. Wallis Budge An Egyptian Hieroglyphic Dictionary, az idézett
műben, Vol. I, 285b. oldal.
18 Ugyanott.
19 Ugyanott, Vol. II, 614b., 622a., 688a. oldalak.
20 Ugyanott, 614a. oldal.
21 Charles Piazzi Smyth Our Inheritance in the Great Pyramid, Bell kiadás,
1990, 429. oldal.
22 Nature, 1873. július 31.
23 Az olvasó emlékezhet rá, hogy a 43 200=20x2160, különleges szám,
amely a precessziós vagy állatövi kort jelöli. Lásd jelen könyvünk 3.
fejezetét.
24 Ezt a sarkalatos kérdést a közelmúltban felvetette a kiváló csillagász,
dr. Mary Bruck is: „Can the Great Pyramid be astronomically dated?",
The Journal of the British Astronomical Society, 105, 4, 1995,
161-164. oldal.
25 Lásd J. Legon „The air-shafts in the Great Pyramid" in Discussions
in Egyptology 27, 1993, 33-44. oldal. Lásd Robin Cook „The stellar
geometry of the Great Pyramid", Discussions in Egyptology 29,1994,
29-36. oldal. Rudolf Gantenbrink, aki újra megmérte a kürtők szögét,
39,6 fokra „módosította" a királyné kamrája szellőzőkürtőjének
szögét. Kétség sem férhet hozzá, hogy az építőknek az volt a célja,
hogy a Nagy Piramis kürtőinek „kémlelőnyílásai" azonos magasságban
bukkanjanak elő.
26 The Orion Mystery, az idézett műben, 222-223. oldal.
27 Ugyanott, 34. oldal.
28 A „hal" szimbólum a korai keresztényeknél az „új kor" kezdetét jelöli,
amelyet a tavaszi napéjegyenlőség a halak jegyében való megjelenése
mutat. Ami a jelen kort illeti, a tavaszpont hamarosan átlép
a vízöntőbe.
29 Amikor Nagy Sándor felszabadította Egyiptomot a perzsa uralom
alól, az egyiptomi papok isteni hősként és Ammon visszatért fiaként
köszöntötték, macedón követői pedig Zeusz fiaként tisztelték. Valójában
mindkét megszólítás Isten fiára utal. Halála után Alexandriában
Nagy Sándor-kultusz alakult ki, mely heves megszállottsággal terjedt
el a termékeny félholdon. A Krisztust megelőző három században
Nagy Sándor (i. e. 323-ban, 33 éves korában halt meg) volt a „hős
király" és „Isten fia" archetípusa, aki isteni tervet vagy küldetést teljesítve
egyesítette az ismert világot. Épp ezért a római kor kül- és
belviszályokkal sújtott utolsó évszázadában az egész római világ reménykedett
egy Nagy Sándorhoz hasonló „megváltó király" eljövetelében,
aki majd egyesíti a birodalmat, és végre beköszönt az új
aranykor. Ezt a reményt Vergilius, a római költő elsősorban Augustus
császárra (Octavianusra) vetítette ki, i. e. 42-ben született híres ek-
388