szf

termékenyítették meg és regenerálták Egyiptomot. Rundle
Clark szavaival: „Teológiai értelemben Ozirisz »elküldte lelkét«
vagy »mozgásba lendült« Hórusz közbenjárására... Az
Orion felbukkanása a déli égbolton a hosszúra nyúlt láthatatlanság
után tehát annak a jele volt, hogy új, termékeny évszak
kezdődött, és a természet minden létező értelemben
újjáéledt. Ozirisz átalakult »élő lélekké«... 4 "
Sir E. A. Wallis Budge szerint a fáraói államnak már a legkorábbi
időktől kezdve készen kellett állnia rá, hogy megfelelő
ceremoniális hátteret nyújtson az egymást követő Hórusz-királyoknak,
hogy azok képesek legyenek „utazást" tenni
aDuat-ba, felkeresve Ozirisz birodalmát a „horizonton":
[Az egyiptomiak] nem sajnáltak semmilyen fáradságot vagy
gyötrelmet, csak hogy elvégezzék a munkát, mely segítette
nekik és halottaiknak elérni a halhatatlanságot, az „Örökkévalóság
királyának és urának" birodalmát. Minden egyes
tradíciót, ami kapcsolódott a ceremóniákhoz, melyeket a
halott Ozirisz nevében Hórusz, az ő „fiai" és „követői" hajtottak
végre már a IV dinasztia korában is... gondosan megőriztek
és híven gyakoroltak az egymást követő dinasztiák
uralkodása alatt... Az ilyen ceremóniák során előadott és
ismételgetett formulákat írásos alakban is megörökítették és
sokszorosították.. . 5
A király személyének jelentőségét tehát főként az adta, hogy
kapocsnak tartották a két Duat, a földi és az égi birodalom
között, melyek magukba foglalták „Ozirisz királyságát", ahogyan
az volt az eredeti, „Első Időben" is. Hórusz nagy „utazására"
ezáltal mind az égbolton, mind a földön sor került,
mintegy párhuzamosan:
1. Az égben a Hórusz-király a „Nap fiának" számított, és
a napkorong útját kellett követnie, átkelve napbárkáján a
kozmikus folyón, elérve a Kaput, mely atyja, Ozirisz égi Duar-jára
nyílt a keleti horizonton 6 . Ezután valamelyik „úton"
el kellett jutnia Ra-Szetauba, a Duat középpontjába, ahol
(csakis ekkor) ráakadt az Orion övének három csillagára.
2. A földön a Hórusz-király Ozirisz testet öltött fiának
számított, és földi útját kellett követnie, átkelve a Níluson
napbárkáján, elérve a Kaput (a nagy Szfinxet), mely atyja,
199