szf

vetkeztében az égitestek korábban kelnek és későbben nyugszanak,
mint ahogyan azt a számítások alapján várnánk. Egy
horizonthoz közel álló csillag eltolódásának mértéke elérheti
a 0,6 fokot is, vagyis az eltérés ilyenkor valamivel nagyobb,
mint a telihold átmérője.
Rézsútosság:
A Föld forgástengelyének az ekliptikához viszonyított jelenkori,
23,4 fokos dőlésszöge nem állandó érték, és az elmúlt
néhány évszázadban az érték csökkent valamelyest. Ha nagyfokú
pontosságra van szükség, az alábbi polinom kifejezés
mintegy 500 évig helytálló, ahol a T a 36 525 efemerisznappal
számolt Julián-évszázadok száma, kezdve 1900-tól:
Dőlésszög = 23,452294° - 0,0130125° T - 0,00000164° T 2 +
0,000000503° V
Hosszabb időperiódus alatt a formula sajnos érvényét
veszti, és más metódusokat kell alkalmaznunk. Ezek javarészt
a naprendszer matematikai modelljén alapulnak, ahogyan
azt a Föld/Hold rendszerre alkalmazzuk. E számítási
műveletek során a legnagyobb bizonytalansági tényező a
Föld dinamikus belapultságából adódik, mellyel egy jégkorszak
esetén kellene számolni. A kérdésben matematikai tárgyú
értekezést közöl Laskar, Joutel és Boudin a Journal of
Astronomy and Astrophysics 270. számában (1993, 522-533.
oldalak). Az ő eredményeik alapján a rézsútosság látszólagos
határai 22 és 24,5 fok, bár ezek az értékek korántsem biztosak.
A Regulus, Szíriusz és Alnitak csillagok
múltbeli pozíciójának meghatározása:
Alkalmazva a fent részletezett korrekciós tényezőket a Sky
Chart 2000.0 program Apple Macintoshon futó változatára,
az alábbi adatokat kapjuk az Oroszlán, a Canis Maior és az
Orion csillagképekben megtalálható Regulus, Szíriusz és Alnitak
csillagok vonatkozásában:
327