szf

A fennmaradt tárgyi emlékek és a rájuk emlékező sztélék azt
bizonyítják, hogy a szfinx közvetlen közelségében éltek - és
a szoboralakot, mint Hwl' istenséget imádták.
Az ősi egyiptomi nyelvezetben a bw „helyet" jelent. Haszszán
ezért jogosan feltételezi, hogy az Abul-Hol csupán a bw
Hwl, a ,Jiwl Helye" eltorzulása, és semmi köze a „Rettenet
Atyjához", ahogyan azt feltételezik 2 .
A Szfinxről szólva az ősi egyiptomiak gyakorta használják
a harrani Hwl nevet, ugyanakkor számos más névvel is illetik
a Szfinxet: ilyen a Hu 3 , és a Hor-em-Ahet, melynek jelentése
„Hórusz a Horizonton" 4 . Ráadásul - olyan okokból,
melyeket talán sosem fogunk teljesen megérteni - gyakran
hivatkoznak rá a Sesep-anh Atum néven is, vagyis „Atum élő
képmásaként" 5
-Atum-Ré, az önmagát megteremtő istenség
után, aki az első szentségnek számított az egyiptomi panteonban.
Maga a „Szfinx" elnevezés, mely már a klasszikus
idők óta kísérti a nyugati világ kollektív tudatalattiját, nem
több a Sesep-anh - görög eredetű - elferdítésénél.
A Szfinx személyében az ősi világ archaikus ideái öröklődtek
át a korunkra 6 . Nagy ostobaság lenne tehát, ha tudomást
sem vennénk arról a hagyományrendszerről, mely körüllengi
ezt a roppant titokzatos szoboralakot.
Mozdulatlanság és némaság
Megpihenve a sziklaágyból kivájt lópatkó alakú árokban, a
szobor hihetetlenül ősinek tűnik: a klasszikus világ ádáz, fölénk
tornyosuló szörnyetege ő, aki magasabb egy hatemeletes
épületnél, és olyan hosszú, akár egy lakótömb. A horpasza
lesoványodott és mély eróziós sebek szabdalják. Mancsai,
melyeket modern építőkövekkel burkoltak, javarészt szétmállottak.
Nyakán hevenyészett betongallér, mely próbálja
a helyén tartani a gigászi fejet. Maga az arc is sebhelyes és
megkopott, de valahogy mégis végtelen nyugalmat és kortalanságot
sugároz, bámulatos választékban megörökítve a
különböző arckifejezéseket cs lelkiállapotokat, a napszakok
és az évszakok változásával hirtelen új életre kelve a hajnali
fény-árnyék játéktól.
19