szf

nak), hogy még a 370 specifikus csillagászati utalás sem képes
eltántorítani őket meggyőződésüktől... 6
Az itt azonosított probléma, mint látni fogjuk, kiterjedt,
meglehetősen sokoldalú, és zsákutcába vezette a szövegemlékek
tudós analízisét - csak mert tudatosan elhanyagolta a)
az ősi egyiptomiak legfontosabb vallási koncepcióját, b) a
föld és ég legszembeszökőbb hasonlóságait és c) a spirituális
és kozmogonikus hitrendszer alapelemeit.
Másvilág
Az ősi Egyiptom legkorábbi szövegemlékeiben is feltűnik az
a markáns szimbolikus terminológia, mely a „holtak világát"
és annak részeit írja le. Erre a világra hivatkoznak Duat-kénf
- mely koncepciót a modern egyiptológusok rutinszerűen
„alvilágként" (néha „túlvilágként") fordítják. 8
A Piramisszövegekben
azonban a Duat egyértelműen a csillagos égbolton
helyezkedik el, ahogyan azt az egyiptológusok megelőző
generációjának több kiváló tagja, így Szelim Hasszán, Sir E.
A. Wallis Budge és Kurt Sethe is helyesen felismerte 9 - noha
még ezek az úttörők sem voltak képesek felmérni a koncepciót
a maga teljességében, lévén járatlanok az asztronómiában.
Ennek példája, hogy az Egyiptom teljes történelmét és a
hieroglif szövegemlékeket alapul vevő elemzésében, mely a
Duat szó különböző előfordulásait elemzi, Szelim Hasszán
az alábbi megjegyzést teszi: „Ha tekintetbe vesszük a szó jelentéstartalmát
az óbirodalom [vagyis a piramisépítés] korában,
azt látjuk, hogy az eredeti Duat, a későbbi Alvilág, az
égbolton helyezkedett el. 10 " Itt a szerző idézi Kurt Sethe vélekedését
is, mely szerint „a Duat lehetett az égbolt tüzes fénye,
mely megelőzi a hajnalt, avagy az égbolt keleti kiterjedése,
ahol ez a jelenség feltűnik..." 11
Hasszán a továbbiakban hivatkozik még a Piramisszövegek
151. sorára: „Oriont a Duat fogja körül; míg az, ki a horizonton
él (vagyis Ré, a napisten), megtisztítja magát; Szóthiszt
[Szíriuszt] a Duat veszi körül... Atum ölelésében."
163