szf

A Kígyózó Folyam megárad... te pedig átkelsz a horizonton,
a helyen, ahol az istenek születtek... a te nővéred Szóthisz...
20
Átkelsz a Kígyózó Folyamon... áthullsz az ég ama keleti
oldalára, megpihensz... a horizonton... 21
Ő [Hórusz] felszáll bárkájára, akár Ré a Kígyózó Folyam
partján... 22
Ha számítógépünk segítségével előrepörgetjük az időt, felfedezzük,
hogy huszonöt nappal azután, hogy a Hyadok-Taurus
közelében táborozott, a Nap tényleg kezd „átkelni" a Tejúton,
és most kelet felé „hajózik" a nappálya mentén, a jellegzetes
Oroszlán csillagkép irányába - mely hatalmas kuporgó
oroszlánként fénylik az égbolton. Most már csak alig
hat hét választ el bennünket a nyári napfordulótól:
Az égbolt nádcsónakja leereszkedett hozzám, hogy átkelhessek
rajta a horizonton Hórahtihoz... az égbolt ama keleti
oldalán... Ré szólít magához... mint Hóruszt, mint a
Horizont Lakój át... 23
Az égbolt kapui kitárulnak Hórahtira... az égbolt kapui
kitárulnak a Kelet Hóruszára... 24
menj... a horizont Hórahtijához... az égbolt keleti oldalán,
hol az istenek születtek 25 .
Követve a tiszta és pontos útmutatásokat - „menj Hórahtihoz"
a horizonton (ahol a Nap felkel) -, folytatjuk utunkat
kelet felé a nappálya mentén, azzal az érzéssel, hogy hamarosan
döntő fontosságú „állomáshoz" érünk a Hórusz-király
keresésében.
A hetek másodpercekként peregnek számítógépünk képernyőjén,
és amikor végül elérjük „az ég ama keleti oldalát"
- a horizontot, méghozzá abban a nagyjelentőségű pillanatban,
amikor az „istenek megszületnek", vagyis a Szíriusz csillag
felkel -, nagyon markáns együttállásnak lehetünk szemtanúi.
A Nap (mely most éri el a nyári napforduló pontját),
pontosan az Oroszlán „mancsai" közt áll 26 . A napkorong
közel helyezkedik el a kozmikus oroszlán mellkasához, ahol
egybeolvadni tetszik a Regulus fénylő csillagával - a „királyok
csillagával" 27 .
203