szf

Mint jeleztük, ennek a pontnak is léteznie kell földi megfelelőjének.
Az Orion-öv három csillagának is van földi mása
a három Nagy Piramis formájában. Az Oroszlán-Hórahti
konstellációt a Hor-em-Ahet, azaz a nagy Szfinx képezi le.
Az „Ég Horizontja" a földön „Giza Horizontjaként" köszön
vissza. És a nagy Szfinx „beletemetkezik" ebbe a „Horizontba".
A hatalmas bestia, a magasztos Szfinx volt az, ahová a Hórusz-királyok
kutatása a piramisok korában és a nyári napforduló
idején elvezetett. Itt találkozhattak azAhu-kkal:
„Hogyan lehet az" kérdik az Ahu-k felkészült szájakkal,
„hogy elérkeztél e helyre, mely nemesebb bármely más helynél?"
„Azért jöttem e helyre, mely nemesebb bármely más
helynél, mert: Az ég nádcsónakjai leereszkedtek Réért [a
napkorongért és a Hórusz-király emblémájáért], hogy Ré
átkelhessen [a Tejúton] rajtuk Hórahtihoz a Horizonton... 18
Más szóval a Hórusz-király sikeresen megértette és felhasználta
a rituálé során közvetített üzenetet. Feljegyezte és követte
a Nap pályáját a kiindulóponttól kezdve - mely a szövegek
tanúsága szerint a Hyadok-Taurus, az „Égi Bika" mellett
helyezkedett el -, át a Tejúton, míg konjukcióra nem lépett
a Regulusszal, az Oroszlán „szívének" csillagával. Azután
fogta ezt az égi kincskereső térképet, kivetítette koordinátáit
a földre, majd ő maga is átkelt a Níluson és felkapaszkodott
a Gizai-fennsíkra, míg végül el nem érkezett a nagy Szfinx
elé.
Úgy gondoljuk, hogy ezen a helyen megkapta a szükséges
útmutatásokat vagy instrukciókat, hogy megtalálja a bejáratot
a földi Duat-ba, „Ozirisz Királyságába" - azaz az „»Első
Idő« Csodálatos Helyére", ahová mindenképpen be kellett
lépnie küldetése teljesítéséhez. Szerintünk ezek az útmutatások
arra biztatták, hogy kövesse a tavaszpontot, ahogyan mi
is tettük, a helyre, melyen az i. e. 10 500-ban állt, amikor
az Orion öve elérte precessziós ciklusának legmélyebb pontját.
Azt feltételezzük tehát, hogy a gizai építmények - a múlt,
a jelen és a jövő fölé boruló égboltjaival, valamint az ősi te-
302