szf

Az ilyen kérdések persze óhatatlanul is elvezetnek a metafizika
és a természetfeletti érzékelés ingoványos talajára,
melytől mindeddig igyekeztünk tartózkodni. Mindazonáltal
hangot kell adnunk ösztönös megérzésünknek, hogy a metafizikus
gondolkodás egy formáját hasznosíthatták Hórusz
rejtelmes „Követői" is, kik beavatási és „asztronómiai" páholyukat
Héliopoliszba tették - és akiknek a zsenialitása visszatükröződik
Giza döbbenetes, „holografikus" csillag/kő (szellem/anyag)
apparátusában is. Az ősi szövegemlékekben minden
erre a rejtélyes testvériségre tett utalás azt sugallja, hogy
nem egyszerű „papokkal" van dolgunk, hanem olyan intelligenciával,
mely tökéletesen érti az emberi szellem működését
és az olyan kifinomult technikákat, melyek a „régmúltba
nyúló emlékezet" felélesztéséhez szükségesek az „idő" belső
érzékelésén keresztül. Az ezoterikus tanítások és a bevezetés
a kozmikus misztériumokba bizonyára nem prózai célokat
szolgáltak, ahogyan azt az egyiptológusok állítják -
például hogy kifejlesszenek egy naptárrendszert a „termőföld
öntözéséhez" és a „vallásos ceremóniákhoz" -, hanem
valamiképp sikeresen fogták hámba az emberi elme természetes
érzékelésen túli képességeit annak érdekében, hogy az
kapcsolódjon az idő láthatatlan és anyagtalan, ám annál érzékelhetőbb
„áramlásához".
A kérdés mindazok számára, akik „tudományos igényű"
magyarázatot keresnek, így is megfogalmazható: Vajon mi,
emberek, magunkban hordozzuk a „régmúlt emlékeit" a
génjeinkbe zárva? És ha igen, lehetséges visszanyerni ezeket
az emlékeket a megfelelő technikák alkalmazásával?
Vagy ha még provokatívabbak akarunk lenni: „tudatunk"
vajon oly elválaszthatatlanul kötődik az „időhöz", hogy egyszerűen
csak keresztüláramlik a biológiai anyagon, önmagunkon,
ahogyan a csermely is végighalad a kövek közt?
Az intellektus történetével foglalkozók körében régóta
elismert tény, hogy a monumentális építészeti emlékek és az
őstípusi képek alkalmasak az alvó „emlékezet" felélesztésére
azok esetében, akiket beavatás útján fogékonnyá tesznek
erre. A gótikus katedrálisok falfestményei és üvegablakai,
vagy az olyan festett mennyezetek, mint amilyen a Sixtusi
kápolnában is megcsodálható, valójában erőteljes képi szimbólumok
- melyeket helytállóan nevezett „néma költészet-
343