szf

Asztronómiai utalások
Az elmúlt száz évben a fent említett dokumentumokat - sok
társukkal egyetemben - lefordították a modern nyelvekre, és
tudósok tanulmányozták a tartalmukat, akik közül sokan
nem is vitatják, hogy ezekből csillagászati utalások, szimbólumok,
allegóriák és célzások komplex hálózata rajzolódik
ki. 4
Mégis csupán maroknyi kutató tartja elképzelhetőnek,
hogy ezek az asztronómiai jellegzetességek alkotják a szövegek
lényegi mondanivalóját, gerincét. E csoportba sorolható
a néhai Giorgio de Santillana és Hertha von Dechend, kiknek
Hamlet malma című tanulmányát a 4. fejezetben már
említettük. A két tudós arra a véleményre helyezkedett, hogy
az elhalt fáraók lelke a szövegek hangvétele alapján mintha
égi utazásra indult volna:
...jól felszerelkezve... a Piramis- és Koporsószövegekkel,
melyek a megkerülhetetlen útvonalat rajzolták fel az utazó
elé, és megemlítették azokat a feljebbvalókat, akikkel minden
égi utazásra induló egyénnek találkoznia kellett. Míg az
alantasabb halandók beérték a Halottak könyvének egy-egy
fejezetével, a fáraó e szövegekre támaszkodott, és felkészült
rá, hogy minden alkalommal alakot váltson... hasonlatosat
az égi „állomáshoz", melyen keresztülhaladt, és az odaillő
formulák segítségével kerekedjen felül a rá támadó ellenséges
lényeken... 5
Santillana és von Dechend némiképp fanyarul azt is megjegyzi,
hogy a legtöbb fordítás, mellyel korunk tudósai dolgoznak,
reménytelenül inadekvát - amiért úgy kezeli a szövegeket,
mintha azok csillagászati utalásai nem hordoznának
különösebb jelentőséget:
Ezúton a Halottak Könyvének kifinomult utalásaiból, melyek
a lélek csillagközi utazásaihoz kapcsolódnak, amolyan
„misztikus halandzsa" lesz, értelmetlen „hókusz-pókusz".
A modern fordítók láthatóan annyira bíznak saját találmányukban,
mely szerint az alvilágnak feltétlenül úgy kell kinéznie,
mint bolygónk belsejének (és nem mint az égbolt-
162