szf

AzAlnitak magassága a meridiánon i. e. 2500-ban 45 fok
- tehát igazodik a király kamrájának déli kürtőjéhez. Az olvasó
bizonyára emlékszik, hogy a tavaszpont ebben a korban
valamivel a Hyadok-Taurus felett áll, melynek földi megfelelőjét
a dahsúri piramisok környékére tesszük 26 .
Most próbáljuk megtudni, mely korban keresztezte azAlnitak
a meridiánt 38° 08'-nél - vagyis mikor igazodott a királyné
kamrájának déli kürtőjéhez.
A precessziós számítások kimutatják, hogy ez az együttállás
i. e. 3850 körül következett be - hihetetlenül közel ahhoz
a dátumhoz, melyet a legtöbb korai egyiptológus az Ajan-
Memphiszben megpecsételt „egyesítés" korának tartott 27 .
Épp ezért különösen érdekes, hogy i. e. 3850 körül a tavaszpont
a Rák-köd közelében állt, mely - nappályán elhelyezkedő
- pontot Ajan-Memphisz égi párjának tekintjük.
A három bölcs
I. e. 10 500-ban az Alnitak csillag az Orion övében a preceszsziós
ciklus legalacsonyabb pontján állt, miközben az Oroszlán
adott otthont a tavaszpontnak. Saját korunkban - i. sz.
2000 körül - a gizai „egyensúlyozó mechanizmus" egy másik
végletét tapasztalhatjuk meg: az Alnitak néhány fokmásodpercnyi
eltéréssel a precessziós ciklus legmagasabb pontján
áll, és a tavaszpont éppen készülődik tovább vándorolni a
Vízöntő csillagképbe. Más szavakkal, az „Első Idő" és az
„Utolsó Idő" között az égbolt önmaga inverzévé vált - valósággal
megpördült „hossztengelye" mentén, s most a Vízöntő
jelöli a tavaszi napéjegyenlőséget, míg az Oroszlán az őszi
napéj egyenlőséget.
Eltöprengünk rajta, hogy a héliopoliszi bölcsek a történelem
hajnalán valamiképp kidolgoztak egy olyan „ősmechanizmust",
mely emberiségformáló eseményeket indít el az
adott „Korokban" - a piramisok korát, amikor a tavaszpont
a Bika csillagképben állt, a krisztusi kor a Halak alatt 28 , és
talán egy „Új Kort" a Vízöntő alatt.
Ezzel kapcsolatban jegyezzük meg, hogy i. e. 330 körül,
amikor a tavaszpont kezdett átvándorolni a „Halak Korába",
az Alnitak magassága (Giza szélességi fokáról tekintve)
321