szf

iztosat állíthatunk: egy kelet-nyugat irányú vonalat alkotnak
- felrajzolva a napéjegyenlőségi napfelkelte-napnyugta
irányt.
A brit mértantudós és piramiskutató, Robin Cook nemrégiben
mutatta ki, hogy a három mellékpiramis a gizai nekropolisz
egységének tudatos része 2 . A piramisok egy kör avagy
mesterséges „horizont" kerületén helyezkednek el, melynek
középpontját Hafré piramisa alkotja, és amely körülfogja a
teljes nekropoliszt. Egy, a déli iránytól 27 foknyira nyugatra 3
- azaz 207 fokos oldalszögben 4 - futó egyenes vonal húzható
Hafré piramisának csúcspontjától e három mellékpiramis
felé 5 . Általánosságban véve elmondható, hogy a „szatellitek"
azt a benyomást keltik, mintha kicsinyített másai lennének a
három Nagy Piramisnak. Az viszont szemmel láthatóan eltér,
hogy míg utóbbiak 45 fokos szöget zárnak be a meridiánnal,
addig előbbiek kelet-nyugati irányban futva pontosan derékszöget.
Ez a szemmel látható építészeti anomália - együtt
különös, 207 fok oldalszögű elhelyezkedésükkel Giza mesterséges
„horizontján" - újabb égető kérdést vet fel: vajon
megint egy datálható égi jelenség kőbe vésett emlékeztetőjébe
botlottunk?
A számítógép igazolja feltevésünket. I. e. 10 500-ban, Giza
valóságos horizontján, az Orion övének legalacsonyabban
álló csillaga, azAlnitak 27 foknyira nyugatra - vagyis 207 fokos
oldalszögben - állt a déli iránytól. Ráadásul az öv csillagai
ekkor kelet-nyugati tengelyt alkottak, mely elrendezést
a három mellékpiramis minden időkre megörökítette a földön.
Szíriusz
Az i. e. 10 500-as „főnyereményt" a Szinusszal kapcsolatban
is megüthetjük, mely csillag talán mindennél markánsabban
szimbolizálja az ősi Egyiptom misztériumát.
Minden csillag, ide értve saját napunkat (és vele együtt
naprendszerünket), mozog a világűrben. A roppant (több
száz, sőt néha több ezer fényévnyi) távolságok miatt azonban
ez a „valóságos", úgynevezett saját mozgás alig érzékelhető
a legtöbb csillag égi pozícióján, ahogyan azt a földről látjuk.
290