szf

lyóbis egykor egy „építész függőmérték" lehetett, és a bronzhorog,
illetve a cédruspálca is ugyanennek a szerszámnak alkatrésze
22 .
Egyfajta „függőmértéket" valóban használniuk kellett az
egyiptomiaknak a kürtők meredekségének meghatározásakor.
Láthattuk azt is, hogy a „függőmérték" része volt „mérést",
illetve az „egyensúlyt" jelölő hieroglifának is.
Talán a Nagy Piramist - és égi tükörképét, azAlnitak csillagot
- afféle mérőműszernek vagy egyéb „instrumentumnak"
tekintették, mely valamilyen formában kísérletet tett
arra, hogy visszaállítsa a világ „egyensúlyát", kozmikus rendjét,
vagyis a Maat-oi, amilyen az az „Első Időben" lehetett.
Fontoljuk csak meg ezt a lehetőséget.
Az egyensúly keresése
Láthattuk a 3. fejezetben, hogy a Nagy Piramis az északi félteke
matematikai léptékű modelljeként is felfogható, mely
1:43 200-as méretarányban készült 23 . A dualisztikus elvek figyelembevételével
nyilvánvaló az is, hogy a monumentális
építmény az égbolt északi féltekéjének építészeti és matematikai
ábrázolásaként is szolgált 24 .
Ha megvizsgáljuk a Nagy Piramis keresztmetszetét, észrevehetjük,
hogy a két „csillagkürtő"-pár - az északi és a déli
kürtő a király, illetve a királyné kamrájához csatlakozva - két
kinyújtott karként szinte kiegyensúlyozni látszik a piramis
teljes geometrikus sémáját. Különös ugyanakkor maguknak
a kamráknak az elhelyezése, ahonnét a „csillagkürtők" kiindulnak.
A királyné kamrája a piramis középvonalához igazodik,
ellenben a király kamrája délre tolódik ettől - szinte
mintha a hatalmas mérleg egy „ellensúlya" balra lenne csúsztatva
az „egyensúly" megőrzése érdekében.
Ezen építészeti anomáliákból az alábbiak következnek:
1. A királyné kamrája: a két kürtő átlagos emelkedési szöge
38° 08', így azok derékszöget zárnak be a piramis oldalaival
(51°52'+38° 08'=90°).
2. A király kamrája: A déli kürtő szöge 45° 00', míg az
északi kürtőé 32° 30'. A szögek ellene hatnak az eltolódásnak,
és visszaállítják a geometria „egyensúlyát".
319