szf

kozmikus tája felé mutat. Leghelyesebb lesz tehát a kérdéses
képet kivetíteni i. e. 10 500 korszakára, és megérteni,
hogy ez a feltételezett „tökéletes egyensúly" miként valósult
meg Ajanban - vagyis a nappálya azon pontján, amelyet napjainkban
a Rák-köd jelöl.
Giza három Nagy Piramisa természetesen az Orion-öv a
meridiánon - s ezen belül a Nagy Piramis a három csillag
közül a legalacsonyabban fekvőt, az Alnitak-ot jelképezi.
A 74. ábra az Orion övét mutatja azAlnitak-kaX a meridiánon,
i. e. 10 500-ban. Ugyanebben a pillanatban, mint azt
láthattuk a 17. fejezetben, a tavaszpont keleten állt, valamivel
az Oroszlán alatt, míg az „ellentétes" őszi napéjegyenlőség
pontja pontosan nyugaton (a Vízöntő alatt). Röviden
szólva ez volt az az idő, amikor a „Két Égbolt" - egy-egy a
Tejút két oldalán - tökéletes egyensúlyban és megosztottságban
állt, ahogyan arra a szöveg utalt.
Több bizonyíték utal rá, hogy „Hórusz Követői" a nappályát
a látható égbolton átívelő roppant skálaként értelmezték,
melynek egyik végét az Oroszlán jelölte a tavaszi napéjegyenlőség
idején, a másikat a Vízöntő az őszi napéjegyenlőség
idején. így tehát amikor az Alnitak i. e. 10 500-ban
megállapodott az égi meridiánon, a tavaszi napéjegyenlőség
pontján, joggal lehetett kijelenteni, hogy az égbolt a tökéletes
egyensúly állapotában állt.
Maat
A kozmikus rendet az ősi egyiptomiak szimbolikus terminológiájában
Maat néven ismerték. Ugyanez a szó jelentett
„igazságot" és „törvényt" is - például azt az igazságot, melyet
a héliopoliszi „istenek tanácsa" szolgáltatott, amikor
Hórusz javára döntött a Széthtel való összecsapást követően,
és neki juttatta Ozirisz trónusának örökségét.
Az ősi egyiptomi vallásos szövegek nyomán kirajzolódik
előttünk az oziriszi liturgia egyik fontos rituáléja - a „lelkek
megmérettetése" Ozirisz ítélőcsarnokában. Ehhez az őstípusi
„salamoni ítélethez" Maat Mérlegét hívták segítségül.
Az Ani-i papirusz, melyet a British Museumban őriznek,
élénk színekkel festi le előttünk, milyen is volt az ítélőcsar-
317