szf

14. Részletes rajz a Nagy Piramis kürtőinek építéséről. Legalább
négy különböző formájú építőkőtípusra (A, B, C és D) volt
szükség a kürtők teljes hosszának kialakításához. A Nagy Piramis
e rejtélyes célú belső hálózatának megalkotása során az építőknek
komoly műszaki problémákkal kellett megbirkózniuk. A felvetést,
hogy a kürtők szellőzésre szolgáltak, aligha erősíti meg, hogy
a királynő kamrájának kürtői eredetileg mindkét végükön zártak
voltak, és hogy az építők csupán ezért nemigen vállaltak volna fel
ilyen nehézségeket - hiszen a szellőzés céljaira megfelelt volna
az egyszerűbben kivitelezhető vízszintes járat is.
jának járataival ellentétben ezek aj nem csatlakoznak a külvilághoz,
és b) eredetileg még a kamra mészkőfalain sem
hatoltak át. Ehelyett az építők mindkét csatorna esetében
érintetlenül hagyták az utolsó kőtömb utolsó tíz centiméterét
- ezáltal téve a csatornákat láthatatlanná, s egyben elérhetetlenné
a behatoló számára. A különleges járatokat csak
1872-ben fedezte fel és „szabadította ki" vésője segítségével
a brit Waynman Dixon, a szabadkőműves építész, kinek érdeklődését
felkeltette a király kamrájának „szellőzése", és
hasonló rendszer után kezdett kutakodni a királynő kamrájában
is.
77