szf

ült. Az építkezés befejezése óta ott heverő tárgy része annak
az egyedülálló kollekciónak, melyet 1872-ben tárt a világ elé
a brit mérnök, Waynman Dixon. A másik két „Dixon-relikvia"
- egy kis fémhorog és egy kőgolyóbis - előkerült a British
Museumban, miután sokáig elveszettnek hitték. A fadarab
holléte azonban a mai napig ismeretlen 6 .
Ami igazán kár. Lévén szerves anyag, a fa megfelelő alapanyag
a radiokarbon-vizsgálatokhoz. Miután tudjuk, hogy ez
a fadarab a piramis belsejébe volt zárva, mióta csak befejezték
annak építését, a vizsgálat egyszer és mindenkorra eldönthetné,
mikor is került sor az építkezésre.
Egy hiányzó fadarabot azonban nem lehet megvizsgálni.
Szerencse a bajban, hogy - miként a 6. fejezetben említettük
- egy másik fadarab még mindig ott hever a piramisban, a
királynő kamrája északi kürtőjének mélyén. Ez a tárgy tisztán
kivehető a filmen, melyet Rudolf Gantenbrink robotkamerája,
az Upuaut készített, és amelyet 1993. november 22-
én a British Museumban rangidős egyiptológusok előtt be is
mutattak 7 .
Információink szerint viszonylag egyszerű és költségkímélő
megoldásokkal a fadarab felhozható az északi kürtőből.
Mégis, a film bemutatása óta eltelt két és fél évben még csak
kísérlet sem történt erre. A fadarab még mindig ugyanott
hever, kora máig ismeretlen, és Rudolf Gantenbrink, mint
megtudhattuk, máig nem kapta meg az engedélyt, hogy befejezze
a kürtők feltárását.