szf

8. fejezet
A kettősség nyomai
„Newton... ő volt az utolsó a mágusok
közt... Hogy miért hívom mágusnak?
Mert ő az egész univerzumot
és mindent, ami benne van, egy
rejtvénynek tekintette, egy titoknak,
mely kiolvasható, pusztán a józan
gondolkodás eszközeit alkalmazva
az adott bizonyosságokra, adott sugallatokra,
melyeket Isten a világ mibenlétéről
elénk tárt, lehetővé téve
ezzel egyfajta filozofikus kincsvadászatot
az ezoterikus testvériség nyomai
után. Newton hitt benne, hogy e
nyomok részben az égbolton árulkodnak.
.. részben bizonyos papírokon
és tradíciókban, melyeket a testvérek
örökítenek egymásra... Hitte,
hogy a józan gondolkodás által, a
szellem összpontosítása által a rejtvény
felfedi önmagát a beavatott
előtt..."
John Maynard Keynes, a Királyi
Akadémia előtt, Newton
születésének háromszáz éves
évfordulója alkalmából, 1947
Az I. és II. részben láthattuk, mennyire képtelen volt a gizai
műemlékegyüttes csillagászati karaktere felkelteni az egyiptológusok
érdeklődését, s mennyire nem vették azt figyelembe
a Szfinx és a piramisok funkciójának, jelentőségének
latolgatásakor. Ez pedig véleményünk szerint sok esetben
elvezetett a rendelkezésre álló tárgyi bizonyságok súlyos félremagyarázásához
(ennek talán legmarkánsabb példája,
159