szf

Orion, hosszú lábú és hosszú léptű, ki uralja »Felső« Egyiptomot.
.. Emelkedj fel, Ó, Ozirisz... néked adatott az ég, néked
adatott a föld... 18 " Szelim Hasszán - megint csak anélkül,
hogy rámutatna a lényegre - megjegyzi: „...ez a sor is
mutatja, hogy Ozirisz uralkodott ég és föld felett" 19 .
Pedig ennél pontosabban is fogalmazhatna. Ozirisz birodalmai
távolról sem holmi ködös, általános fogalmak, hanem
jól körülírt régiók - az égbolton az Orion csillagainak mintázata,
a földön („Szokarisz" országaként, azaz a memphiszi
nekropolisz részeként) a piramisok alkotta mintázat.
Eltűnődünk rajta, hogy a Hórusz-király kutatásának első
„állomása" - miután kitűzetett elé a cél, hogy „találja meg
Ozirisz asztrális testét" - talán épp az lehetett, hogy a beavatott
figyelme ráirányult a tényre: a kérdéses testre olyannyira
vonatkoznak a mindenütt jelenlévő kettősség szabályai, hogy
a kereső csakis akkor kerülhet a közelébe, ha összekapcsolja
az Oriont a memphiszi nekropolisz Nagy Piramisainak
földi mintájával.
Meglovagolva a tavaszpontot
Az olvasó is bizonyára emlékszik rá, hogy a Hórusz-király
„égi utazásának" kiindulópontja volt, amikor a Nap helyzete
az állatövi csillagképek mentén közel esett a Hyadokhoz,
a Bika (Taurus) csillagkép „fejének" közelében, a Tejút „égi
folyamának" partján.
Ha ezt az égi képet kivetítjük a földre, akkor a Hóruszkirály
valahol a dahsúri „tört" és „vörös" piramisok környékén
találná magát, mintegy 20 mérföldnyire délre Gizától
(de még mindenképpen a kiterjedt memphiszi nekropolisz
területén). Mint a legutolsó fejezetben láthattuk, a IV dinasztia
e két monumentális építményének megalkotásához
vélhetően a tavaszpont lassú precessziós vándorlása - és elérkezése
a Hyadok-Taurus régióba - adhatott végső löketet
az i. e. harmadik évezredben. Több mint valószínű, hogy a piramisok
megépítésével (leképezve a Hyadok két legfényesebb
csillagát) Sznofru fáraó (i. e. 2575-2551) szándékoltan
a tavaszi napéjegyenlőség pontját kívánta megjelölni.
266