szf

„A két égbolt", írja Hasszán, „egymás felett helyezkedett
el." 15
Követve ezt a gondolatfonalat, hasonló ideák kifejeződésére
bukkanunk a Koporsószövegekben is. Itt a „Felső" és
„Alsó" országok „Két Horizonthoz" kapcsolódnak - ezek
egyike keleten húzódik (az égbolt), a másik nyugaton (a föld,
vagyis a memphiszi nekropolisz 16 ): „Nyílj meg! O, Ég és
Föld, Ó, keleti és nyugati Horizont, nyisd meg Alsó- és Felső-Egyiptom
szentélyeit..." 17
Az ilyen szövegek nyelvezete kellően ezoterikus, bő teret
engedve a dualisztikus sajátságoknak, melyek a szíve mélyéig
átjárták az egyiptomi társadalmat, és amelyek legnagyobb
vívmányainak ösztönzői lehettek. A piramisok korában, mint
láthattuk, Ozirisz gigászi „képmása", ka-ja tűnt fel a maga
fizikai alakjában a földön, amikor megalkották a memphiszi
piramisok „alsó" tájképét. Ez a folyamat tükröződik vissza a
Piramisszövegekben az egyértelmű metafora formájában,
„mikor az ő neve Szokarisz lett". Az sem lehet meglepetés,
hogy Ozirisz gigászi égi „képmásának" születése ugyanezekben
a szövegekben ugyanezzel a metaforával fejeződik ki:
,,mikor az ő neve Orion lett". „Hórusz jő, Thot tűnik fel...
Ok segítik Oziriszt felállni... amikor lénye újjáéled, a neve
265