szf

A töltésutak
A gizai nekropolisz talán legfurcsább és legérthetetlenebb
jellegzetessége az a töltésúthálózat, mely mindhárom piramist
összeköti a Nílus alant húzódó völgyével. Napjainkra
padlózatuknak csupán a töredéke maradt fenn, de az i. e.
ötödik században még legalább egy - a Nagy Piramishoz
kapcsolódó - töltésút szinte érintetlen volt. Ezt onnét tudhatjuk,
hogy a görög történetíró, Hérodotosz (i. e. 484-420)
részletes leírást hagyott hátra nekünk, megemlítve, hogy
ezek konstrukciója a mérnöki hozzáértés és építészeti nagyság
tekintetében már-már vetekszik a Nagy Piramiséval 10 .
A jelenkori régészeti kutatások igazolták, hogy a Hérodotosz
által mégadott információk helyesek. Ráadásul ma már
azt is tudjuk, hogy a töltésutak mennyezetét csillagmintákkal
hányták ki - alkalmas díszítmény, amennyiben elfogadjuk a
feltételezést, hogy a különös folyosók Viae Sacrae-ként funkcionáltak,
vagyis olyan ünnepi „közlekedőkként", melyeken
a beavatott követhette útját Ra-Szetau-Giza „piramis-csillagai"
felé 12 .
'
A harmadik piramistól (Menkauré piramisától) induló
töltésút egyenesen kelet felé irányul 13 , miként a Szfinx tekintete
is, ezáltal igazodva a gizai nekropolisz észak-dél és kelet-nyugat
irányú rácsozatához. Viszont a két másik piramishoz
kapcsolódó töltésút szemmel láthatóan nem illeszkedik
ebbe a rendszerbe. John Legon munkássága eredményeként
(a mértantudós olyan modern egyiptológusok tanulmányait
vette alapul, mint Szelim Hasszán, Reisner, Holscher,
Ricke és Lauer) ma már tudhatjuk, hogy ezek a sajátságos
eltérések is szigorú geometriai szabályoknak engedelmeskednek:
„míg a harmadik piramis töltésútja pontosan a kelet-nyugati
irányhoz igazodik, addig a második és a Nagy
Piramis töltésútjai 14 fokkal térnek el attól - az előbbi dél, az
utóbbi észak felé. 14 "
Legon arra is bizonyítékokat talált, hogy Hufu és Hafré
töltésútja valójában nagyon is szerves részét képezi a gizai
komplexum geometriájának - és nemcsak az egyedi piramisokhoz
köthető. Ráadásul, távolról sem a helyszín topográfiájához
illeszkedve (mint azt korábban tartották), a töltésutak
iránya (14 fok délnek, illetve északnak) arra utal, hogy
293