szf

get kizáróan az a varázslatosan sziporkázó csillagegyüttes,
melyet mi Tejút 16 névvel illetünk. Az is nyilvánvaló, hogy a tudós
papok, akik az ősi Piramisszövegeket összeszerkesztették,
a „Kígyózó Folyam" földi párját a Nílus folyóban vélték
megtalálni, ahogyan annak éves áradása, a „Nagy Áradat",
véletlenül épp egybeesett a nyári napfordulóval 17 :
A Kígyózó Folyam árad, a Sás Mezei feltelnek vízzel, és átevezek
az Ég ama keleti oldalára, ahol az istenek megteremtettek
engem... [Orion] nővére Szóthisz [Szíriusz]... 18
Elérkeztem vízi útjaimhoz, melyek a Nagy Áradat partján
fekszenek, a beteljesülés helyén... ami a Horizont... 19
Ha felemelsz, s elvezetsz a Kígyózó Folyamhoz, az istenek,
az Örökkévaló csillagok közé kerülök... 20
Mint arra Sir E. A. Wallis Budge helyesen rámutatott: „...az
egyiptomiak... már az ősidőktől kezdve... anyagiasult
mennyországot [Duat-ot] képzeltek maguknak mennyei Nílusuk
partjaira, ahol városaikat megépítették. 21 " A filológus
Raymond Faulkner, aki a Piramisszövegeket és több más
vallásos szövegemléket átültetett angolra, szintén felismerte
a szinte magától adódó párhuzamot az „égi folyó", a „Kígyózó
Folyam" és a Tejút között. 22
Ozirisz királysága az égbolton
Az Orion csillagai és a Szíriusz a Tejút partján helyezkednek
el, mely - a piramisok korában a nyári napforduló idején -
vertikális, kozmikus folyóként tűnt fel hajnal előtt a keleti
égbolton.
Az ősi egyiptomiak számára a Duat már csak ezért sem
lehetett holmi tisztázatlan körvonalú terület a keleti horizonton.
Epp ellenkezőleg, nyilvánvalóan azt égbolt egy jól körülírt,
specifikus darabját értették alatta - az „Orion és a
Szíriusz" lakóhelyét az „égi Nílus" partja mentén.
Légy erős, ó, Ozirisz királyunk [Orion] az égbolt alapzatán,
a Gyönyörű Csillaggal [Szíriusz] az oldaladon, a Kígyózó Folyam
kanyarulatánál.. . 23 167