szf

a kerülne, a Nagy Piramis Hufuval való összekapcsolása
nem lenne egyéb üres spekulációnál, és az egyiptomi vaskorszak
elfogadott dátuma - melyet az ortodox egyiptológusok
i. e. 650-nél semmiképp sem helyeznek korábbra 7 - majd
2000 esztendővel visszatolódna.
Más alkalommal hosszasan értekeztünk már arról, hogy a
hieroglifjelek a Nagy Piramis belsejében bizony lehetnek hamisítványok
- és hogy Howard Vyse-nak, aki az 1836-37-es
ásatásokra 10 000 fontot költött (ami igen tekintélyes summának
számított akkoriban), nagyon is volt lehetősége, és főként
indoka a hamisításra 8 . Röviden összefoglalva:
1. Figyelemre méltó, hogy jeleket csupán a négy „teherhordó
kamrában" találtak, melyeket maga Vyse nyitott meg,
míg a közvetlenül ezek alatt lévő kamrában (mely a királyi
kamra mennyezete felett helyezkedik el, és amelyet 1765-
ben nyitott meg egy korábbi felfedező, Nathaniel Davison)
már nem. Szintén figyelemre méltó, hogy Vyse naplójában
azon a napon, amikor felfedezte a legalacsonyabban fekvő
kamrát (vagyis az elsőt Davison kamrája felett), egyetlen
szóval sem emlékezik meg a hieroglifákról, holott azokat jól
látható vörös színű festékkel írták a falra. Másnap viszont,
hogy Vyse szemtanúk társaságában érkezett a kamrába, azok
hirtelen ott teremtek, mintha éppenséggel előző éjjel festették
volna fel őket 9 .
2. Mint azt Vyse kritikusai helytállóan észrevették, „a szövegek
perspektívája és szöge arra utal, hogy nem a kőfaragók
festették fel őket, mielőtt még a tömb a helyére került volna,
hanem olyasvalaki, aki a [teherhordó] kamra szűkös terében
volt kénytelen felírni azokat, miután a kőtömb már a piramis
szerves részét alkotta. Az instrukciók a kőtömb elhelyezésére
vonatkozóan [amire a kőfejtőjelek szolgáltak volna] nyilvánvalóan
semmilyen haszonnal nem járhattak a beépítést követően.
Egyértelmű, hogy valaki más írta fel őket oda, és nem
maguk az építők 10 ."
3. Égbekiáltó „nyelvtani" hibáktól hemzsegnek a hieroglifák.
Ezekre elsőként a tizenkilencedik században mutatott rá
Sámuel Birch, a British Museum munkatársa és a kora egyiptomi
nyelvezet szakértője. Jóllehet akkoriban senki sem fordított
komolyabb figyelmet megjegyzéseire, Birch felfigyelt
rá, hogy a „kőfejtőjelek" stílusa voltaképpen furcsa egyvele-
127