szf

A tény, hogy az egyiptológusoknak ilyen sokáig tartott
felismerni a Gizai-fennsík alatt eltemetett hatalmas bárkák
jelentőségét, még nem jelenti azt, hogy a következtetésük
helytelen. Az elképzelés az, hogy ezek a fenséges hajók afféle
„primitív", „mágikus" és „babonás" módon szimbolikus
járművekként szolgáltak, melyek fedélzetén az elhalt fáraók
lelke feljuthatott a mennyekbe. Ez az értelmezés egybecseng
a korabeli temetkezési szövegekkel, és nem lehet kétséges,
hogy a hajók - „napbárkák", ahogyan az egyiptomiak nevezték
őket - fontos szerephez jutottak a jelképes csillagközi
utazásban. Mint azt látni fogjuk a III. és IV részben, az ilyen
utazások valódi természete és célja valószínűleg sokkal öszszetettebb
és jelentősebb, mint azt eddig feltételeztük.
Addig is, megállva a „napbárka" előtt, melyet 1954-ben a
Nagy Piramis déli oldala közelében hoztak a felszínre, nem
lehet nem észrevenni a kopás nyomait a hajógerincen és az
oldaldeszkákon - és a számos egyéb jelet, mely arra utal,
hogy ez az elegáns vízi jármű a kunkorodó orrával és tatjával
bizony sokszor megjárta a maga idejében a környező vizeket.
16
De ha csupán szimbolikus eszköz, akkor miért használták?
És miért volt szükség rá, hogy ilyen kifinomult és technikai
értelemben 17
alkalmas járművet építsenek pusztán rituális
célokra? Egy jelképes csónak - mint a téglából emelt bárka
vagy a többi piramis közelében talált „csónakverem" -
nem felelt volna meg a célnak?
A piramisok
A gizai nekropolisz uralkodó építményei természetesen a piramisok
- köztük is a három Nagy Piramis, melyet Hufunak,
Hafrénak és Menkaurénak szokás tulajdonítani. Bizonyos
értelemben minden ezek felé mutat - az egész mérhetetlen
vállalkozás ezekben csúcsosodik ki, minden töltésűt ide vezet,
és ezek mellett akadtak rá az eltemetett „napbárkákra"
is. A helyszín meridiántengelye mellett átlósan sorakozó
építmények jelölik ki Giza geometriai „horizontjának" középpontját.
A piramisokkal kapcsolatban semmi sem pusz-
55