szf

45 Coffin Texts, az idézett műben, Vol. III, 134. oldal.
46 I. E. S. Edwards The Pyramids of Egypt, az idézett műben, 1993-as
kiadás, 286. oldal.
47 A szakkarai Unisz piramis kövezett útja eredeti mennyezetének egyik
részébe ötágú csillagokat véstek. A mennyezet kékre volt festve, a
csillagok pedig valószínűleg aranyszínűre vagy sárgára.
48 Jean Kerisel (La Grandé Pyramide et ses Derniers Secrets, scheduled
for publication 1996) bővebben foglalkozott ezzel a témával. Az asztal
kb. 10 méterrel a földszint alatt található.
49 Kerisel feltűnt a BBC egy dokumentumfilmjében - The Great Pyramid:
Gateway to the Stars -, 1994. február 6-án.
50 Jean Kerisel La Grandé Pyramide, az idézett műben, 196-198. oldal.
51 Pyramid Texts, az idézett műben, 1195-1199. sor.
52 A „Herald of the Year" megemlíti, hogy a piramisszövegekben utalást
talál az Oriont követő Szíriusz csillagra.
53 Lásd. a II. ábrát: R. A. Schwaller de Lubicz Sacred Science, az idézett
műben, 97. oldal.
54 Kerisel nemrégiben tudományos engedélyt kapott az Egyptian Antiquities
Department-től, hogy feltárja a Nagy Piramis föld alatti kamráit
és bebizonyítsa évek óta tartó gyanúját, mely szerint valahol a
kamra alatt egy titkos kamrához vezető járat található, vagy talán egy
alagút, mely a völggyel vagy a Szfinx területével van összeköttetésben.
1995 júliusában Keriselnek sikerült egy különleges precíziós fúróval
kis lyukakat fúrnia a vízszintes folyosó falába, amely a kamrához vezet,
de ez idáig semmit sem találtak.
55 Róbert Bauval „The Seeding of the star-gods: A fertility ritual inside
Cheops's Pyramid?" in Discussions In Egyptology, Vol. XVI, 1990,21-
29. oldal.
56 The Orion Mystery, az idézett műben, 221. oldal. A „rítus"-t bemutatták
a BBC egyik dokumentumfilmjében - The Great Pyramid: Gatemay
to the Stars -, 1994. február és szeptember.
57 Piramisszövegek, az idézett műben, 632. sor.
58 E. A. Wallis Budge Dictionary, az idézett műben, Vol. II, 654b. oldal.
59 Smithsonian Contributions to Astrophysics, Vol. X, No. 2 5000 és
10 000 Year Star Catalogs, Üerald S. Hawkins and Shoshana K.
Rosenthal, Washington, DC, 1967, 154. oldal. I. e. 2500-ben, a számítások
szerint a Regulus deklinációja +24,1 fok. így tehát a 30 szélességi
körön a felkelési pont nagyon közel lenne a 28 fokhoz. I. e.
2500-ben, a nyári napfordulókor a nap deklináciőja nagyon megközelítette
ezt az értéket a 23,98 foknál. Mivel a Nap szögének szélessége
kb. 0,5 fok, a Regulus és a Nap ugyanazt a helyet foglalta el a
keleti horizonton i. e. 2500-ben, a nyári napfordulókor.
375