szf

en még megemlékezünk. Akárhogy is, Hórusz e rejtelmes
„fiai" láthatóan vasból voltak, avagy vasujjakkal rendelkeztek:
„Gyermekeid gyermekei együtt emeltek fel... szádat felnyitották
vasujjukkal.. . 27 "
A vasat szükséges hozzávalóként említik a Meshtyw nevű
bizarr eszközre vonatkozó szövegekben is. A leginkább ácsszekercére
vagy egyéb vágószerszámra emlékeztető szertartási
eszközt használták az elhalt fáraók mumifikált és bebalzsamozott
tetemén „a száj felnyitására" - ami elmaradhatatlan
rituálénak számított, ha azt akarták, hogy a fáraó lelke új,
örök életre ébredjen a csillagok között.
A piramisszövegekben megtaláljuk egy főpap rejtelmes
kijelentését:
Hasznát veszed a te szádnak, mert én kinyitom néked... Ó,
király, felnyitom én a te szádat Upuaut vasszekercéjével,
felnyitom én a szádat a vasszekercével, mely felnyitotta az
istenek száját... Hórusz megnyitotta e király száját, ahogyan
megnyitotta az ő atyjának száját, ahogyan megnyitotta
Ozirisz száját... 28
Az ilyen és a számtalan hasonló idézetből nyilvánvaló, hogy
a vasat a piramisok építői elengedhetetlenül szükségesnek
látták a rituálékhoz, melyek biztosították az új életet - kozmikus
csillagéletet - a halott királyoknak. Ennél is fontosabb,
hogy a fenti idézet összekapcsolja egymással a vasat és
használatát egy olyan rituáléban, melynek ősét maga Ozirisz,
Egyiptom „hajdani s majdani királya" mutatta be, aki meghalt,
majd újjászületett, mint az Orion égboltrégiójának halhatatlan
ura. Ezt a régiót, mint azt látni fogjuk a III. részben,
Dwaí-ként ismerték, és Egyiptom minden fáraója abban reménykedett,
hogy halála után ott ébred örök életre:
134
A föld kapuja nyitva áll előtted... ereszkedjék hát le a Duat
lépcsősora, hogy eljuthass oda, hol Orion fénylik... 29
O, király... az égbolt megfogan veled Orionon... az égbolt
kihord téged Orionon... 30
Ó, király, légy olyan lélek, akár egy élő csillag... 31
A földisten kapuja nyitva áll... vesd hát magad az égboltra,
és foglald el helyed vastrónusodon... 32