szf

ti irányú utat az Oroszlán csillagkép felé. És mint láthattuk,
a Nap pontosan ezt is teszi, végighajózva a nappálya ívén a
Bika-Ikrek-Rák-Oroszlán állomások érintésével.
A konstellációknak ez a sora ezáltal „előre" irányként
kerül meghatározásra az időben, és a szövegekben leírt, azonosítható
csillagászati események valóban a napév „normális",
előre irányában zajlanak (miután egy ideig a Bika mellett
táborozott, majd átkelt a Tejúton, a Nap az év egy későbbi
szakában - azaz egy későbbi időpontban - eléri az Oroszlánt).
Ráadásul ugyanez a „normális" előre irány tükröződik
vissza a Hórusz-király által a földön végrehajtott rituálékban
is - vagyis miután átkelt a Níluson, a beavatott az idő természetéből
fakadóan egy későbbi időpontban érkezik el a
Szfinxhez.
Csakhogy a Piramisszövegekben és a gizai épületegyüttesben
- és sok minden egyébben, ami csak kapcsolódik az ősi
Egyiptomhoz - nem minden egészen olyan, mint amilyennek
látszik. Miután nagyon is tudatában voltak a precesszió hatásainak,
„Hórusz Követői" (és később Héliopolisz papjai)
fokozott figyelemmel fordultak a csillagászati háttér felé,
mely a tavaszi napéjegyenlőséget kísérte, és megértették,
hogy a Nap „utazása" a Hórahti-Oroszlán felé, mely az év
kulcsfontosságú, „kardinális" momentuma, voltaképpen egy
visszafelé történő utazás az időben; keresztül az egymást követő
„világkorokon" - vagyis a Bika korától (i. e. 3000 körűiről,
amikor a tavaszi napéjegyenlőség idején a kelő Napot a
Bika csillagképe övezte) az Oroszlán korába (i. e. 10 500 körűire,
amikor a tavaszi napéjegyenlőség idején a Nap az égi
oroszlán háttere előtt kelt).
Amikor tehát azt olvassuk a Piramisszövegekben, hogy
„Hórusz Követői" biztatták a Hórusz-királyokat, utazzanak
a Bikától az Oroszlán felé, talán valami sokkal szövevényesebb
és elmésebb dologra gondoltak. Lehetséges, hogy afféle
„kincsvadászatként" felajánlva a beavatottnak a Nap éves
pályáját - keresztül a konstellációkon (miközben elérhet a
Szfinx/oroszlán mellkasáig) egyúttal felajánlották neki a tavaszi
napéjegyenlőség lassú, visszafelé mozgásának megértését
is - emlékeztetőül arra, hogy egy másfajta úton is részt vesz,
szemben a precessziós vándorlással, vissza az „Első Időbe".
252