szf

égebbi korokban. Az olvasó talán emlékszik még az I. részből,
hogy az Orion-öv teljes precessziós ciklusának legalacsonyabb
(„legdélebbi") pontját - mely allegorikus értelemben
„Ozirisz Első Ideje" - i. e. 10 500-ban érte el. Ami ennél is
érdekesebb, hogy a csillagoknak épp erre az időpontra vonatkozó
elrendezése került megörökítésre a földön, a gizai
piramisok formájában.
Épp ez a rejtélyes meridián-a-meridiánhoz harmónia indított
bennünket arra - társulva az oroszlántestű Szfinx napéj
egyenlőségi tájolásával (és a műemlék geológiai bizonyságok
szerinti roppant korával) -, hogy belekezdjünk a jelen
vizsgálatba. Eleinte nem vitattuk az ortodox egyiptológiai
kronológiát, mely i. e. 2500-ra datálja a piramisokat, és úgy
gondoltuk, csupán véletlen, hogy azok elrendezése az Orion
övének 8000 évvel korábbi állapotát képezi le.
Ma már bizonyosak vagyunk benne, hogy a véletlennek itt
nem jutott szerep. Miután feldolgoztuk az ősi egyiptomi temetkezési
„hardver" roppant háttértáraiban megmaradt
adatokat, számunkra nyilvánvaló, hogy amit i. e. 2500-ban
Gizában megteremtettek - vagy még inkább bevégeztek -, az
ég-föld kettősség teljes egészében tudatos munkája. Modellt
alkottak (méghozzá olyan grandiózus léptékben, mely igazodott
a kozmikus eredetihez) a „királyságról", melyet Ozirisz
alapított meg az égi-Duat-ban, egy távoli korszakban, „mikor
az ő neve Orion lett" - vagyis az „Első Időben". Minden
időkre ez lett „Ozirisz Királysága" a földön - „mikor az ő neve
Szokarisz lett" (a földi Duat-bzn, azaz a memphiszi nekropoliszban).
Könnyen lehetséges, hogy a három Nagy Piramis földi
elrendezését már i. e. 10 500-ban meghatározták - vélhetően
csak alacsony emelvények formájában. Előfordulhat az is,
hogy az ebből a korból származó csillagászati feljegyzéseket
„Hórusz Követői" őrizték meg és hagyták örökül a héliopoliszi
asztronómus-papokra. Akárhogy is történt, abban alighanem
biztosak lehetünk, hogy magukat a piramisokat jobbára
i. e. 2500 körül építették meg, ahogyan azt az egyiptológusok
is állítják. Abban is biztosak lehetünk azonban, hogy
maga a helyszín már akkor is mérhetetlenül ősinek számított,
és a megelőző 8000 esztendőben a „Követők" - a Bölcsek, a
„Korosak" - birtokában állt.
286