szf

vagy hogy az égbolt képét a földre vetítve valóságos „kincskereső
térképet" találunk, mely figyelmünket a sziklaágy egy
adott pontjára irányítja, mélyen a nagy Szfinx alatt.
Ahogyan nem számítottunk arra sem, hogy mások - mint
az Edgár Cayce Alapítvány vagy a Stanford Kutatóintézet
(lásd II. rész) - éppúgy kutatásokat végeznek e területen.
Ozirisz lélegzik
Kutatásunk során mindvégig igyekeztünk ragaszkodni a tényekhez,
még akkor is, amikor a tények meglehetősen furcsának
bizonyultak.
Amikor azt mondjuk, hogy a gizai nekropoliszban a
Szfinx, a három Nagy Piramis, a töltésutak és a kapcsolódó
építmények egyetlen asztronómiai ábrába illeszkednek, csupán
a tényt közöljük. Amikor azt mondjuk, hogy ez az ábra
pontosan leképezi az égboltot, amilyennek azt Gizában i. e.
10 500-ban láthatták, tényt közlünk. Amikor azt mondjuk,
hogy a Szfinxen olyan eróziós nyomok láthatóak, melyek arra
utalnak, hogy a szoboralakot még azelőtt kőbe faragták,
mielőtt a Szahara elsivatagosodott volna, tényt közlünk.
Amikor azt mondjuk, hogy az ősi egyiptomiak az „isteneknek"
és „Hórusz Követőinek" tulajdonították civilizációjukat,
tényt közlünk. Amikor azt mondjuk, hogy ezek az isteni
és emberi eredetű civilizátorok az ősi egyiptomiak hite
szerint a Szép Tepi-nek - Első Időnek - nevezett korban jelentek
meg a Nílus völgyében, tényt közlünk. Amikor azt
mondjuk, hogy az ősi egyiptomiak szerint ez az „Első Idő" a
régmúltban következett be, sok ezer évvel a fáraók korszaka
előtt - megint csak tényt közlünk.
Civilizációnk csupán az elmúlt nem egészen két évszázadban
tett rá koncentráltabb erőfeszítéseket, hogy feloldja a
gizai nekropolisszal kapcsolatos ellentmondásokat, és csak
alig két évtizede áll rendelkezésünkre a szükséges számítógépes
technológia, mely révén felrajzolhatjuk bármely földtörténeti
korszak csillagos égboltját, és ezáltal felismerhetjük
az adott konjunkciókat, mintázatokat. Ez időszak alatt a
történelmi helyszínekhez való hozzáférést és a hozzájuk kötődő
mérhetetlen tudásanyagot valósággal monopolizálták
309