szf

Én vagyok Ozirisz; azért jöttem Ra-Szetauba, hogy megismerjem
a Duat titkait... 65
Nem fordítok hátat a Duat kapuinak; felemelkedem az
égbe Orionhoz... én vagyok az, ki összegyűjti túlcsorduló
fényét Ra-Szetau előtt... 66
Mint arra Sellers rámutat, több ősi egyiptomi szöveg állítja,
hogy „Ra-Szetau, legyen bár az égbolton, egyszerre fekszik
vízen és földön". 67
Felveti azt is, hogy „a víz útja" az égboltnak
vélhetően az a területe, „melyet mi Tejút néven ismerünk".
68
Az idea teljességgel elfogadhatónak tűnik, ha belegondolunk,
hogy a Duat „kozmikus címe" „Ozirisz királysága
az Orionon", a Tejút jobb partja mellett. Az ősi dualisztikus
egyiptomi logika viszont azt sugallja, hogy ez esetben a „földi
utak" mindenképpen az e világi Ra-Szetaunál húzódnak.
A földi Ra-Szetau viszont a gizai nekropolisz 69 , a három
piramis és a Szfinx együttese - és ha az ég-föld kettősség jegyében
folytatjuk a gondolatmenetet, már-már bűnös hanyagság
lenne elfeledkezni a négy kürtőről, mely a király,
illetve a királynő kamrájából kiindulva mutat az égbolt adott
részletei felé.
Az olvasó bizonyára emlékszik, hogy a király kamrájának
déli kürtője i. e. 2500 körül pontosan az Orion-konstelláció
középpontja felé mutatott - vagyis az Orion övére annak
„kulminálásakor", azaz a meridiánon történő áthaladásakor,
45 fokkal a horizont felett. Különös módon, ha a nyári napforduló
idején, a hajnalt közvetlenül megelőző döntő fontosságú
(a piramisok korának Egyiptom-lakója számára legalábbis
döntő fontosságú) pillanat számítógépes szimulációját
tekintjük, az Orion nem a meridiánon tűnik fel, hanem
délkeleten, vagyis jócskán balra attól a ponttól, ahová a király
kamrájának déli kürtője mutat.
A szimulációt figyelve valahogy minden torznak, nem helyénvalónak
tűnik, és az a kényelmetlen érzésünk támad,
hogy az Orion-öv csillagait valahogyan délnek és a meridiánhoz
kellene igazítani, hogy egybevágjanak a kürtő meghoszszabbított
vonalával.
Gyanítjuk, hogy az ősi egyiptomiak számára az égboltnak
ez a különös és nyugtalanító „diszlokációja" ösztönzőként
szolgált egy ezoterikus utazáshoz, melyet a fáraók idelent, a
179