szf

helyzetben, ide értve a tudós egyiptológusokat is, hogy eldöntse,
a Szfinx valósághű portréja-e Hafrénak, avagy sem.
Miután a fáraó testét sosem találták meg, a fennmaradt
szobrokon kívül nincs semmi a kezünkben - ezek pedig vagy
valósághű ábrázolásai a királynak vagy nem. A legismertebb
az ilyen szobrok közül, amit a bámulatos tehetségű alkotó
annak idején egyetlen fekete diorittömbből faragott ki, ma
a kairói múzeum egyik földszinti kiállítótermében látható.
Erre a gyönyörű és fenséges ábrázolásra hivatkoznak a tudósok
leggyakrabban, amikor - határtalan magabiztossággal -
közlik velünk, hogy a Szfinxet Hafré hasonlatosságára alkották
meg.
Ez a magabiztosság feltűnően megmutatkozik a nagynevű
National Geographic magazin 1991 áprilisi számában, valamint
abban az értekezésben, mely Nagy-Britanniában jelent
meg 1992 áprilisában, a Cambridge Archaelogical Journal-ben
3 . Mindkét cikket Mark Lehner professzor írta a
Chicago University Orientológiai Intézetétől, aki „fotogrammetriai
adatokkal és számítógépes grafikával" „igazolta",
hogy a Szfinx arca valójában Hafréé:
Zahi Hawass, a gizai piramisok kirendelt igazgatója meghívására
1978-ban részt vettem [a Szfinx körüli] ásatásokon.
Az azután következő négy évben egy programot vezettem,
mely első alkalommal igyekezett nagy részletességgel feltérképezni
a Szfinxet. Fotogrammetriai módszerekkel és különböző
szögekből számtalan felvételt készítettünk... Az
eredményeket számítógépeken dolgoztuk fel. A képeket digitalizáltuk,
hogy egy háromdimenziós vázmodellt alkossunk,
melynek felületét a váznézetben 2,6 millió pont alkotta.
Megalkottuk a Szfinx képeit, amilyen több ezer évvel
ezelőtt lehetett. Az arc megrajzolásánál próbáltam más
szfinxek és fáraók arcát a modellre feszíteni. Hafré arcával
azután a Szfinx hirtelen életre kelt.. . 4
Mindez nagyon hatásosan és meggyőzően hangzik. Végül is
melyik épeszű ember állna le vitatkozni „2,6 millió felületi
ponttal", melyek „fotogrammetriai módszereken" alapulnak?
23