szf

14. fejezet
Tér-idő koordináták
„A szellemünk megkopik, s alig értjük
meg őseinket."
Tours-i Gergely, i. sz. hatodik század
Asztronómiai értelemben a „tavaszpont" az a „cím", melyen
a Napot a tavaszi napéjegyenlőség idején megtaláljuk - tehát
egy adott pozíció egy adott napon, háttérben a zodiákuskonstellációval,
mely a nappályát (azaz a Nap égi „útját")
övezi. Egy kozmikus véletlen egybeesés eredményeként
mind a tizenkét jellegzetes csillagkép a nappálya síkjában helyezkedik
el (vagyis a Föld Nap körüli keringésének síkján),
ráadásul többé-kevésbé azonos térközökkel elválasztva egymástól.
A tavaszi napéjegyenlőség pontja, a tavaszpont azonban
egyáltalán nem fix - a precesszió jelensége miatt, mint
azt a korábbi fejezetekben már ismertettük, folyamatosan
körbevándorol a zodiákus „óralapon", méghozzá precíz és
kiszámítható ütemben.
I. e. 3000 és 2500 között - abban a korszakban, amikor
Egyiptom, úgy tűnik, a lángelme hirtelen fellobbanásától
vezéreltetve, létrehozta a piramisok korának bámulatos vívmányait
- a tavaszpont közvetlenül jobbra (azaz nyugatra)
táborozott a Tejút partján, szinte érzékelhetetlen lassúsággal
araszolva el a Hyadoknak nevezett kisebb csillagcsoport
mellett, mely az égi bika, a Bika (Taurus) 1
csillagkép fejét alkotja.
Ez annyit tesz, hogy a tavaszpont elérkezett az égnek abba
a régiójába, melyet a szomszédos Bika- és Orion-konstellációk
uraltak - és kiváltképp az Orion övének három csillaga.
Ráadásul, ahogyan azt az I. részben láthattuk, Giza három
Nagy Piramisa - mely a Nílus nyugati partján magasodik -
mintegy földi modellje, „tükörképe" a három csillagnak.
Érdekes kérdéshez érkeztünk. Ha a gizai piramisokat (a
Nílus vonatkozásában) a Tejút jobb partjának lekicsinyített
250