szf

nézem ezeket a kőtömböket, a 200 tonnás kőtömböket, egyszerűen
fogalmam sincs róla, hogy több ezer évvel ezelőtt
hogyan rakták őket a helyükre. Ez egy igazi rejtély. Mindig
is rejtély volt a számomra, és azt hiszem, mindenki más számára
is az. 3
Hogyan, miért, mikor?
Rejtély vagy sem, a völgytemplom és a Szfinx temploma a
mai napig ott áll Gizában, némán tanúskodva az antik építőmesterek
szakértelme mellett, mely révén igenis lehetővé
vált akár 200 tonnás kőtömbök helyretétele is. Csak a sötétben
tapogatózunk - bár abban szinte biztosak lehetünk, hogy
nem híd- vagy bakdarut, netán ellensúlyos toronydarut alkalmaztak
-, amikor arra kerül a sor, hogy mégis miként csinálták.
Ilyen és hasonló kérdésekkel szembesülve az egyiptológusok
rendre homályos és általános kijelentésekbe bocsátkoznak,
holmi „földrámpákról" és „kifogyhatatlan emberi
erőről" 4 . A mérnököknek azonban ennél pontosabban kell
fogalmazniuk, és meg kell határozniuk, pontosan milyen
rámpákat építettek - melyeken felvonszolhattak ilyen roppant
kőtömböket -, és hány emberre volt szükség egy ilyen
emberfeletti feladathoz.
Gizában sosem végeztek részletekbe menő műszaki tanulmányokat
a Szfinx és a völgytemplomok építésének logisztikájával
kapcsolatban. A piramisokat azonban - melyek megépítését
az egyiptológusok szerint megint csak a rámpák tették
lehetővé - képzett építészek és mérnökök egész hada
vizsgálta meg közelebbről 5 . A tanulmányokból kiderül, hogy
egy ilyen konstrukciós rámpán élő erővel csakis akkor vontathatták
fel a piramisépítés során használt kőtömböket, ha
annak meredeksége 10% vagy az alatti 6
(azaz 10 méternyi
úton csak 1 méternyit emelkedik). A Nagy Piramis esetében
tehát, mely eredetileg 481 láb (147 méter) magas volt, egy
4800 láb (majd másfél kilométer) hosszúságú és magánál a
Nagy Piramisnál is háromszor nagyobb térfogatú rámpával
kellene számolnunk 7 .
Természetesen ez a probléma nem vonatkozik a Szfinx
templomára és a völgytemplomra, melyeket - lévén sokkal
48