szf

Földrajzi és kozmikus környezet
Azon a napon, melyen Szóthisz-Szíriusz hosszas rejtőzködés
után hajnalban először kel fel a nappal együtt, az ősi egyiptomiak
szemében egy új év kezdetét jelezte.
A fent idézett bekezdésekből és a Piramisszövegek egyéb
utalásaiból bizonyosnak tűnik az is, hogy a Szóthisz-Szíriusz
hajnali ébredése egybeesett a „Hórahti" felkelésével. Ez a
fontos csillagászati információ segíthet nekünk azonosítani
a Hórahtit - vagy még inkább az égi alakzatot, melyet képvisel.
A történelmi feljegyzésekből és számítógépes rekonstrukciókból
azt is tudhatjuk, hogy két döntően fontos - egy égi és
egy földi - esemény a piramisok korában (i. e. 2500 körül)
egybeesett a Szíriusz helikális kelésével. Az égi esemény a
nyári napforduló. A földi esemény pedig, mint arra az olvasó
is bizonyára emlékszik a korábbi fejezetekből, a Nílus éves
áradásának kezdete volt - a „Nagy Áradat", mely megtermékenyítette
a földet 62 .
Ha ezt a földrajzi és kozmikus környezetet a maga teljességében
értelmezzük, pontosan láthatjuk, milyen üzenetet
akartak a Piramisszövegek szerkesztői közvetíteni a földről
az égboltra, amikor arról beszéltek, hogy a Hórahti hajnali
ébredése az ő korukban egybeesik a „nagy áradás" kezdetével:
A Kígyózó Folyam árad, s én elevezek a horizontra,
Hórahtihoz... Ré vesz magához az égbe, az ég ama keleti
oldalára, mint Hóruszt, mint a Duat Lakóját, mint a csillagot,
mely bevilágítja az eget [és amely] az én nővérem,
Szóthisz... 63
Ez a Hórusz, ki a Nílusból kélt elő.. 64
Elviszik Hóruszt, elviszik Hóruszt Hórusz menetében a
Nagy Aradat idején. Az ég kapui megnyílnak, az égbolt kapui
kitárulnak hajnalban Kelet Hórusza előtt... 65
Az 1172. bekezdésben olvashatunk még a „Nagy Áradatról,
ami az égbolton zajlik", a Duat régiójában...
Tehát, összegezve az elmondottakat, a Piramisszövegek
együttese távolról sem „misztikus halandzsa", hanem nyil-
195