szf

A fentiek igazolt tények, ahogyan az is tény, hogy a Nagy
Piramis már-már matematikai igényű modellje az égboltnak
vagy égi féltekének, s ezáltal az égi táj materiális és földi leképezése.
Ha azonban egy adott csillaghoz is hozzákapcsoljuk,
az „idő" változója is felbukkan az egyenletben.
Emlékszünk rá, hogy a régi építőmesterek a Nagy Piramis
fő észak-déli tengelyét a meridiánon áthaladó Alnitak csillaghoz
igazították, mely az Orion-öv csillagai közül a legalacsonyabban
áll. Azt is tudjuk, hogy a három piramis általános
elrendezése 45 fokos szöget zár be a meridián tengelyével,
és ez a sajátság i. e. 10 500 körül visszatükröződött az
Orion-öv három csillagának megjelenésében is. Az időpontot
nem önkényesen választottuk, hiszen ez az Orion precessziós
ciklusának legalacsonyabb pontjavagy „Első Ideje".
Az ősök szemében Orion egyenlő volt Ozirisszal, és ez utóbbi
„Első Idejét" tekintették a teremtésnek, a genezisnek.
Az i. e. 10 500 csillagos égboltjáról készített számítógépes
rekonstrukciók megmutatják, hogy az Alnitak csillag pontosan
azon a kolúrvonalon fénylett, mely a két napforduló
pontot foglalja magába, a lehető legközelebb a téli napforduló
pontjához. Ha egy megfigyelő „rögzíteni" kívánta volna
az „ami fent, az lent" tökéletes állapotát i. e. 10 500-ban,
az Alnitak csillagot is magába foglaló égbolt képét pontosan
úgy foglalhatta volna földi „hologramba", ahogyan azt Gizában
mind a mai napig láthatjuk. Hogy ilyen tökéletes ég-föld
egyezőség aligha lehet valami szenzációs „véletlen" műve,
azt az Oroszlán napéjegyenlőségi kelése igazolja, melyre épp
i. e. 10 500 korában került sor, és pontosan akkor, amikor az
Alnitak csillag áthaladt a meridiánon. Ugyanekkor a tavaszpont
tökéletesen igazodott a nagy Szfinxhez, az Oroszlán
csillagkép földi másához. A következtetés megkerülhetetlennek
tűnik: az ősi egyiptomiak egy lokális meridiánt hoztak
létre Gizában, megörökítve az i. e. 10 500-hoz kapcsolódó
korszakot.
Mindez pedig azt sugallja, hogy az ősök valamiért nemcsak
a térben próbáltak „navigálni", de az „időben" is. Mi
járhatott a fejükben? Hogyan hajthatták volna uralmuk alá
az időt?
Elméletileg legalábbis egy, az i. e. 10 500 kolúrjaiban rögzített
időapparátus beavatási szertartásának csúcspontján
341