szf

Precesszió, saját mozgás
és rézsútosság
A Regulus, Szíriusz és Alnitak csillagok
múltbeli pozíciójának meghatározása,
és ennek nehézségei
A szélességek és hosszúságok fix koordinátáival ellentétben,
melyeket a térképész felhasznál a földi térkép adott pozícióinak
meghatározásához, a csillagászok térképeit rendszeres
időközönként újra át kell rajzolni a csillagkoordináták folyamatos
változásának köszönhetően. Ez főként a precessziónak
tudható be, de ugyanakkor számos egyéb behatásnak is,
melyeket az alábbiakban röviden érinteni fogunk.
Bármely csillag pozíciójának változása fokozatos és rendkívül
lassú, ezért a számítógépek kora előtt az archeoasztronómus
csak összetett trigonometriai és polinom számításokkal,
mérhetetlen sok fáradságos munka árán volt képes meghatározni
egy építészeti struktúra korát annak feltételezett
csillagászati utalásai vagy tájolása alapján. Szerencsére napjainkban
a vonatkozó komplex számítások - megfelelő asztronómiai
szoftver birtokában - gond nélkül elvégezhetőek
bármely asztali számítógépen.
Precesszió:
A Föld szinte változatlan, ekliptikának nevezett pályán kering
a Nap körül, és forgástengelye adott, mintegy 23,4 fokos
szöget zár be az ekliptika síkjára eső függőlegessel. Ez a szög
- mely hosszú időhatárok között, kis mértékben és némiképp
kiszámíthatatlanul változik - a dőlésszög, a forgástengely
rézsútossága, mely az évszakok váltakozásáért is felelős.
Ahogyan azt Sir Isaac Newton elsőként kifejtette, a Föld
precesszióját legkönnyebben a búgócsiga analógiájával lehet
illusztrálni. Mind a Nap, mind a Hold gravitációs vonzást fejt
324